Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Deák Ágnes: "…Optimismus és pessimismus közti folytonos oscillálás" Eötvös József politikai programja a Schmerling-provizórium idején V/1137
1144 DEÁK ÁGNES a hírközlést meg sem említette mint lehetséges közös ügyet.31 Eötvös felsorolásában viszont — ahogy Deák 1865. májusi programjában is32 — a külügy és a hadügy egy sorban szerepel a többi közös üggyel, ami jelzi az alkotmányos intézésre való igényt. Ugyanakkor Eötvös is számított különálló magyar — Lónyay megfogalmazásában — „csonkolt” pénzügyminisztériumra, a pénzügyeket illetően már ugyanolyan megosztást javasolt, mint Apponyi, illetve majd Deák. Nem említ viszont Lónyay az Eötvös javasolta magyar kormányban hadügyminisztert és kereskedelemügyi minisztert. Az utóbbit Eötvös későbbi feljegyzéseiben is teljes egészében birodalmi ügynek minősítette, nem tudjuk azonban, önmagában ebből a forrásból következtethetünk-e arra, hogy ekkoriban Eötvös a hadügyet még teljes egészében birodalmi ügyként kezelte volna. Mindhárom program kizárta viszont a vasútügy és a hírközlés közösségét. A kereskedelemügy szerepeltetése a közös ügyek sorában elkülöníti Eötvös elképzelését Deák programjától, ahogy az is, hogy a két parlament küldötteiből paritás alapján választott egységes testület nála inkább hasonlított a konzervatívok memorandumában szereplő egységes birodalmi tanácshoz (bár Apponyi is „delegációdnak nevezte azt), mint Deák delegációihoz, melyek az 1865. májusi program szerint még az egyes parlamentektől kapott utasítások alapján tárgyalhattak volna csak a közös ügyekről, azaz Deák eredetileg megtartotta volna a két parlament hatáskörében a közös ügyeket az utasítási rendszeren keresztül, amiről azután le kellett mondania. Összevethetjük Eötvös programját az 1861 őszétől gombamód szaporodó más kiegyenlítési tervekkel is. A közös ügyeket illetően mind az uralkodói felségjogok kétségbevonása, mind pedig a birodalmi ügyek körének szűkítésére törekvés e röpiratok többségét jellemzi, miközben a közös ügyek alkotmányos tárgyalására nézve nagyon szerteágaztak a vélemények. Apponyi memoranduma mellett Eötvös programjának legközelebbi rokona nem meglepő módon Trefort Ágostonnak egy 1862 augusztusában papírra vetett, de majd csak az 1880- as években megjelent programja.33 Már Fáik is közölte Eötvös hozzá intézett levelét Deák májusi programjáról: „Deák programmja s főkép az, hogy a Debattéban jelent meg, nemcsak a határozati pártnál, hanem a legtisztább vérű feliratiaknái is rossz hatást szült. D. teljes meggyőződésem szerint ártott magának, az ügynek azonban bizonyosan nem. A programm ezen formában elfogadhatatlan.” Eötvös mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy Deák nem határozza meg pontosan, hogy mely ügyekben rendelkezik majd „elhatározó szavazat”-tal azon „közös testület, mely a közös ügyek tárgyalásával megbizatik”.34 (kiem. az eredetiben) Ezzel Eötvös valóban egy tisztázatlan pontra mutatott rá, hiszen az a megfogalmazás, hogy a két delegáció „szükséges meghatalmazással” ellátva tárgyal, s nézeteltérés fennállá31 Az uralkodó számára készült memorandum szövegét közli: Deák Ferencz beszédei. Közli Kónyi Manó. Bp., 1903. 3. köt. 302-315. 32 Deák ún. májusi programját lásd: Deák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek. 2. köt. S. a. r. Deák Ágnes. Bp., 2001.312-319. 33 Vö. Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink”, 1861-1865”. Századok, 139. évf. (2005) 3. sz. 723-727., 708-709. 34 Eötvös levele Fáikhoz, Svábhegy, 1865. máj. 24. In: Eötvös: Levelek 399.
