Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Gábori Kovács József: "Kinyilatkoztatom előre, hogy a, régi eretnek vagyok ma is". A centralisták önállósága és integrálódása az 1847-es Országgyűlésre való készülődéskor V/1093
A CENTRALISTÁK KÉSZÜLŐDÉSE AZ 1847-ES ORSZÁGGYŰLÉSRE 1119 1847. szeptember 21-én írt leveléből úgy tűnik, a Pesti Hírlap korábbi vezetője még mindig jelentős befolyással bírt utódjára.125 126 A lap követendő irányvonalát a centralisták vélhetően közösen jelölték ki. A napi szerkesztői feladatokat azonban minden bizonnyal Csengery végezte, így a lapban megjelenő cikkeket is ő válogathatta össze. A jobbágykérdés megoldási módjában a reformellenzéki csoportosulások között nem alakult ki lényeges eltérés. Emiatt válhatott ez alkalmassá arra, hogy összekötő kapocsként funkcionáljon a centralisták és municipalisták között. Még akár olyan formában is, hogy Csengery hozzájáruljon ilyen témájú municipalista szerzők tollából származó cikkek megjelenéséhez a lapban, ami még szorosabbra vonhatta a két csoport közötti szálakat. Az ellenzéki csoportok pedig belátva, hogy nem tudják háttérbe szorítani egymást, a közös programpontokra való tekintettel szorosabb együttműködésre is törekedtek. Erre késztethette őket a konzervatívok párttá szerveződése és az országgyűlés közeledése is. Az eszmei megalapozottság és az időszerűség mellett ezek az okok is közrejátszhattak abban, hogy a jobbágyfelszabadítás a Szalayék által kijelölt pozíció egyik központi eleme lett. A centralisták részéről Eötvös József reagált a Budapesti Híradó cikkére.126 írása elején Magyarország helyzetét Írországéhoz hasonlította, amit korábban ő írt le a nemzetpusztulás országaként.127 Kiszámította, hogy egy teljes telket 40 holdra becsülve a jobbágy ezért füstpénzben, kilencedben, tizedben és robotban évente 73 forint haszonbért fizet, valamint a házi és a hadi pénztárba körülbelül 15 forintot. Ezt pedig túl soknak találta egy olyan országban, „hol akármennyi föld holdankint 1 ftjával adatik haszonbérbe még most is, ’s hol sok vidékeken a’ nemesi birtok 40 fttal pp. holdjáért örök áron vásárolható”. A zsellérek helyzetét még ennél is rosszabbnak látta. Számításai szerint egy házas zsellér 1 hold legelőért és 150 négyszögöl belső telekért évi 4 forint értékű szolgáltatásra van kötelezve. Ugyanez a díj a házatlan zselléreknél 2 forint, pedig ezért cserébe semmit sem kapnak a földesúrtól. Eötvös szerint tehát a magyar jobbágy helyzete sokkal rosszabb volt annál, mint a Budapesti Híradó állította. A nyomor okát pedig, mint a csoportképviseleti beszédmódot használva írta: „azon viszonyokban találjuk, mellyekben földmivelő osztályunk [...] századok óta él”. A csoportképviseleti beszédmódot a centralisták nevében használta, de ez csak a cikk egy későbbi szakaszában vált nyilvánvalóvá. Eötvös tehát a feudális viszonyok megszüntetésért állt ki írásában. A változtatásokat azért is szükségesnek látta, mivel a társadalom átalakulása már megkezdődött. A jobbágyság nagy része ugyanis „napszám és más mellékes keresetek által szerzi meg szükséges élelmét, ’s e’ szerint valóságos proletarius” egy olyan országban, 125 Csengery Antal Szalay Lászlóhoz. OSZK Kézirattár. Levelestár. é. n. A levél elemzését és keletkezési idejének meghatározását lásd Gábori Kovács J.: A centralisták szerepe az ellenzék egységesítésében i. m. 595-596. 126 *** [Eötvös József]: A’ nyomor és óvszerei. I-V PH. 1847. február 7. 826. sz. 85-86.; PH. 1847. február 11. 828. sz. 93.; PH. 1847. február 12. 829. sz. 97.; PH. 1847. február 14. 830. sz. 101-102.; PH. 1847. február 16. 831. sz. 105.; ua. In: Reform és hazafiság. II i. m. 312-340. 127 [Eötvös József]: Szegénység Irlandban. Budapesti Szemle. 1. sz. 1840. 89-156.
