Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Gábori Kovács József: "Kinyilatkoztatom előre, hogy a, régi eretnek vagyok ma is". A centralisták önállósága és integrálódása az 1847-es Országgyűlésre való készülődéskor V/1093
1118 GÁBORI KOVÁCS JÓZSEF Szalay felbátorodását vélhetően az okozta, hogy az 1847. március 15-i ellenzéki konferencia a cikksorozat megindulását megelőző napon fogadta el az Ellenzéki nyilatkozat alapelveit, melyek közé a parlamentáris kormány eszméje is bekerült.121 Eljárása azonban túlzottan bizakodó volt, hiszen később, 1847. április 16-án ő maga is elismerte, hogy ezt követően újra felerősödtek a centralistaellenes hangok: „»Ha máskép’ cselekszel, ha nem keresed fel az alkalmat, fenálló előitéletekkel, tennen felekezeted’ előítéleteivel minél élesebb ellentétbe helyezned magadat, gyakorlatiabb embernek tartatnál«, - igy zsémbeskednek jóakaróim.”122 A felháborodás mértékéről egyéb források hiányában nehéz képet alkotni, de korántsem lehetett olyan mértékű, mint 1844-45-ben, hiszen úgy tűnik, a centralisták tevékenységüket zavartalanul folytathatták tovább. Szalay ez idő tájt megjelent három cikksorozata jól mutatja a centralisták és municipalisták viszonyának javulását, és ezzel párhuzamosan a centralisták felbátorodását is. Ezek a cikkek ugyanakkor olyan tárgyakat taglaltak, melyek még vagy nem kerültek tárgyalás alá az ellenzéki lapokban, vagy melyekben a municipalisták és centralisták véleménye nem tért el lényegesen egymástól. Szalay így megírásukkal nem is lépett túl a két ellenzéki csoport kompromisszuma által megadott kereteken. A centralisták által tárgyalt kérdések egy részében pedig szinte nem is volt különbség a két csoport elképzelései között. Ez lehetőséget nyújtott arra, hogy politikai pozíciójuk egyes elemeit együttesen fejtsék ki a Pesti Hírlap hasábjain, és ezáltal még közelebb kerüljenek egymáshoz, és elvi alapjaik is közeledjenek. A következő fejezetben e folyamat bemutatására törekszem a jobbágyfelszabadítás kérdésköre mentén. 2. 2. 2. Közös reformpont: a jobbágyfelszabadítás Az 1846-os gyengébb termés következtében fellépő éhínség súlyosbodása ellenére a Budapesti Híradó 1847 elején kedvezőnek ítélte a magyar jobbágyság helyzetét, jobbnak mint más Európai országokban élő parasztokét.123 Ez a magyar reformellenzék körében nagy felháborodást keltett, amire még a konzervatív cikkíró is utalt a későbbiekben. „Nem egy magyar politikus pattant fel székéről [•••] azon utóbbi czikkemben adott rövid párvonal miatt, mellyben a magyar és külföldi parasztot összehasonlítani merém”.124 A centralista Pesti Hírlapban is számos cikk próbálta cáfolni a konzervatívok gondolatmenetét. Ezek egy részének szerzőjét nem ismerjük, néha még ellenzéken belüli hovatartozásuk megállapítása is gondot okoz. Cikkeiket mégis vizsgálni kell, hiszen ezek segítségével kép alkotható Csengery szerkesztői tevékenységéről, pontosabban arról, hogy a szerkesztő milyen irányultságú írásokat volt hajlandó megjelentetni lapjában. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy Csengery Szalayhoz 121 Pest, 1847. június 7. Az ellenzéki nyilatkozat Deák Ferenc által összefoglalt végleges szövege. In: KLÓM. XI. 152-157. 122 Sz. L. [Szalay László]: Tájékozás a’ választási jog’ mezején. II. PH. 1847. április 16. 864. sz. 247. 123 Helyzetünk ’s a reformok. IX. BH. 1847. január 3. 518. sz. 5. 124 Helyzetünk ’s a reformok. X. BH. 1847. január 19. 527. sz. 41-42.
