Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Gábori Kovács József: "Kinyilatkoztatom előre, hogy a, régi eretnek vagyok ma is". A centralisták önállósága és integrálódása az 1847-es Országgyűlésre való készülődéskor V/1093
1106 GÁBORI KOVÁCS JÓZSEF Takáts négy politikai nyelvet különít el: a republikanizmus, az ősi alkotmányra hivatkozás, a felvilágosult kormányzás és a csinosodás nyelvét.68 Úgy véli, 1830 előtt magyarul csak ezen a négy nyelven lehetett politikáról szólni, és e beszédmódok nyomai évtizedek múlva is kimutathatóak egyes szövegekben.69 így, ha némileg megváltozva is, de az 1840-es években még mindig léteztek. Dénes Iván Zoltán több ponton módosítja is a Takáts által leírt politikai nyelveket, mikor a reformkori politikai csoportok beszédmódjait vizsgálja.70 Igaz, megállapításait részletes elemzésekkel nem támasztja alá. Szerinte az „ellenzéki liberálisok leginkább nemesi republikánus nyelven fejezték ki magukat. Ok az alkotmányos nemzet — az ősi alkotmányt a nemesi republikanizmus irányába átértelmező — nyelvét ötvözték a csinosodás, a civilizálódás nyelvével, és nyitották ki mindkettőt a nemességen túlmutató republikanizmus irányába. A nem ellenzéki liberálisok & felvilágosult kormányzás és a csinosodás nyelvén írtak és beszéltek.”71 Ellenzéki liberálisokon ebben a kontextusban Dénes azokat érti, akiket tanulmányomban municipalistának nevezek, nem ellenzéki liberálisokon pedig Széchenyit és híveit, valamint a centralistákat. Dénes megállapításait disszertációmban, annyival egészítettem ki, hogy a centralisták az alkotmányos nemzet és a republikanizmus politikai nyelvének egyes elemeit is használták, igaz ritkábban, mint a Dénes által említett beszédmódokat.72 2. 1. Csengery és Szalay óvatos távolodása a reformellenzék zömének politikai pozíciójától Csengery 1847-es beköszönő cikkében a lehető legóvatosabban jelezte, hogy ezentúl a Pesti Hirlap újra centralista irányultságú lesz, és csoportja nevében hívta fel az ellenzéket az együttműködésre.73 Ehhez kiindulópontul az általa 1846 májusában a centralistáknak kijelölt pozíciót használta, hiszen — mint lentebb látni fogjuk — csoportját továbbra is az ellenzékhez kötötte, de jelezte, hogy nem minden kérdésben értenek egyet az oppozícióval. Cikkében azonban nem a centralisták által leggyakrabban alkalmazott felvilágosult kormányzás 68 Egyik korábbi munkájában a csinosodás politikai nyelve még nem szerepelt. E tanulmányban viszont Takáts leírta a kulturális nacionalizmus beszédmódját. (Takáts József: Politikai beszédmódok a magyar 19. század elején i. m. 187-190. A tanulmány először 1999-ben jelent meg. Takáts József: Magyar politikai beszédmódok a XIX. század elején. In: Mesterek, tanítványok. Ünnepi tanulmánykötet Csetri Lajos tiszteletére. Szerk. Szajbély Mihály. Bp. 1999. 224-248.) Későbbi munkáiban azonban már nem említi a 19. századi beszédmódok között a kulturális nacionalizmusét, és a szakirodalom nagyobb része sem számol e politikai nyelvvel a reformkorban. (Lásd például Takáts József: Modern magyar politikai eszmetörténet i. m.; Takáts József: Politikai nyelvek a „Nemzeti hagyományokéban. Holmi 23. (2011) 1088-1096.; Dénes I. Z.: Szabadság - közösség i. m. 45-93. - Dobszay Tamás viszont használja a kulturális nacionalizmus beszédmódját. Dobszay Tamás: „Szokjon gyapjas fölök az ezután már gyakrabban hallható igazság szavához”. A politikai élet verbális közegének átrendeződése a reformkorban. Századvég 13. (2008: 47. sz.) 113-150. 69 Takáts József: Politikai beszédmódok a magyar 19. század elején i. m. 20. 70 Dénes I. Z.: Szabadság - közösség i. m. 45-93. 71 Dénes I. Z.: Szabadság - közösség i. m. 46. 72 Kovács J: Egységtől egységig i. m. 48-61. 73 [Csengery Antal]: [Az olvasóhoz.] PH. 1847. január 1. 805. sz. 1.
