Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Gábori Kovács József: "Kinyilatkoztatom előre, hogy a, régi eretnek vagyok ma is". A centralisták önállósága és integrálódása az 1847-es Országgyűlésre való készülődéskor V/1093
A CENTRALISTÁK KÉSZÜLŐDÉSE AZ 1847-ES ORSZÁGGYŰLÉSRE 1105 Széchenyivel Kossuth megbuktatására.64 Mindez egyben azt is jelenti, hogy a centralisták kapcsolata a reformellenzék zömének vezetőivel az Ellenzéki nyilatkozat aláírásakor érte el csúcspontját. 1847. június 7. tehát a centralisták szemszögéből nézve több szempontból is korszakhatárnak tekinthető. Ez már csak azért is igaz, mert az ekkor létrejött egység a korábbinál sokkal magasabb szerveződési szintet jelentett, hiszen ekkor született meg az egyik első, modern értelemben vett politikai párt Magyarországon. A továbbiakban Eötvöséknek a Nyilatkozat aláírását megelőző tevékenységét vizsgálom. Elsőként a centralisták által 1847 januárjában maguknak kijelölt politikai pozícióról ejtek szót, miközben azt is be kívánom mutatni, hogy milyen módszerekkel éltek ennek a reformellenzékkel való elfogadtatása érdekében. Eszméiket a korábbiaknál jóval óvatosabban fogalmazva fejtették ki, miközben a főleg a municipalisták által használt alkotmányos nemzet politikai nyelvének több ízben is nagyobb hangsúlyt adtak, mint addig, és elveiket gyakran a municipalista vezetők érvelésével is alátámasztották. Ha véleményük megegyezett a reformellenzék zöme által képviselttel, az ő publicistáikkal karöltve mutatták be elképzeléseiket. A korteskedés ügyében írt cikksorozatában Kemény Zsigmond egyenesen egy municipalista irányultságú cikkre építve fejtette ki centralista alapú elgondolását. Mindennek hatására az általuk kijelölt politikai pozíció közelebb került a reformellenzék zöme által kívánthoz, és így nem váltott ki akkora ellenállást a municipalisták részéről, mint korábban. Mivel tanulmányomban többször is kitérek a centralisták pillanatnyi politikai nyelv-használatára, röviden az ellenzéki csoportok által alkalmazott politikai beszédmódokról is írnom kell. A 19. század eleji Magyarországon használatos politikai nyelvek közül Takáts József többet is leírt,65 majd az ő munkássága nyomán Dénes Iván Zoltán határozta meg, hogy a reformkori politikai csoportok melyekkel éltek ezek közül.66 Munkám során Takáts beszédmód meghatározását használom: „A politikai beszédmód nem csupán fogalmakat, »szótárat« jelent, hanem viszonylag állandó témákat is, mintákat, amelyekhez viszonyít e nyelv használója, érveléseket és értékeket, továbbá előfeltevéseket és hiteket, amelyek lehetővé teszik az érveléseket.”67 A beszédmódokat olyan fogalmi hálónak tekintem, melynek segítségével leírhatók a municipalisták meggyőzésére alkalmazott centralista stratégia egyes elemei. Megfigyelhető ugyanis, hogy a centralisták beszédmódjaik használatakor a municipalistákhoz való közeledés jegyében — fogalmak, kifejezések és érvek szintjén is — időnként a Kossuthék által alkalmazott elemeket hozták hangsúlyos helyzetbe. 64 Részletesen elemzi Gergely András: Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban. A fiumei vasút. (Értekezések a történeti tudományok köréből 98.) Bp. 1982. 127-155. 65 Takáts József: Modem magyar politikai eszmetörténet. (Osiris Tankönyvek.) Bp. 2007. 26-29.; Takáts József: Politikai beszédmódok a magyar 19. század elején. In: Takáts József Ismerős idegen terep. Irodalomtörténeti tanulmányok és bírálatok. Bp. 2007. 171-202. 66 Dénes I. Z.: Szabadság - közösség i. m. 45-93. 67 Takáts József: Politikai beszédmódok a magyar 19. század elején i. m. 171-172.
