Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hungary Through the Centuries Studies in Honor of Professor Steven Béla Várdy and Ágnes Huszár Várdy (Ism.: Lévai Csaba) IV/1061

hívta a figyelmet rámutatva arra, hogy „a földet kollektivizálták ugyan, viszont az embereket, a termelőket csak részlegesen”. S bár a két ország mezőgazdasági viszonyai között jelentős különbségek is voltak „mindkét ország társadalma elvetette az erőszakos kollektivizálást, de az ellenállás eltérő stratégiáit alkalmazták”. Ö. Kovács szerint „a kelet német történelem második szakasza a fal felépítésétől, 1961-től az 1970-es évek elejéig terjedő korszak volt. Azok, akik eddig nem távoztak hajlamosabbak voltak alkalmazkodni”. 0. Kovács József úgy vélte, hogy „bizonyos megkötéssel ez az értelmezés Magyarországra is alkalmazható az 1956-os forradalmat követő megtorlások időszakában”. Az mindenesetre bizonyos, hogy a szocialista kollektivizálás története semmiképpen sem azonos a szűkén értelmezett agrárkérdéssel. Városi probléma is volt, amely az egész társadalomra hatással volt” (345. o).

Végezetül, a 20. századi blokk utolsó darabjában egy újabb kortárs probléma, a szomszédos országokban kisebbségi státusban élő magyarság kérdése vetődik fel Susan M. Papp-Aykler és Klara K. Papp írásában. A szerzők a Rákóczi Alapítvány programja keretében Magyarországon üdültetett romániai, szlovákiai, szerbiai és ukrajnai magyar fiatalok körében végeztek kérdőíves felmérést és arra az eredményre jutottak, hogy a válaszadók nagy többsége szívesen részt venne újból a programban, ahol barátokra és levelezőtársakra találtak.

A tisztelgő kötet harmadik nagy szerkezeti egységét azok a tanulmányok alkotják, amelyek az amerikai magyar tapasztalattal foglalkoznak. Ezek közül az első Csillag András írása, amelyik Joseph Pulitzer és a magyarok viszonyát elemzi. A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának főiskolai tanára minden bizonnyal Pulitzer életének legavatottabb haza ismerője, aki 2000-ben monográfiát publikált az Egyesült Államokban nagy karriert befutó, Makón született sajtómágnásról (Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó, Budapest, 2000.). Csillag azt vizsgálta, hogy Pulitzer magyar származása milyen hatással volt kiadói politikájára, illetve, hogy milyen kapcsolatot tartott az amerikai magyarsággal és az Egyesült Államokba érkező magyarokkal. A The World című Pulitzer lap számainak gondos tanulmányozása után a szegedi történész arra a következtetésre jutott, hogy az újság Magyarország képe a 19-20. század fordulójának tájékán „többé-kevésbé realisztikus volt”. Ugyanakkor, bizonyos fenntartásoktól sem volt mentes, s ezek arra utalnak, hogy Pulitzer némiképp instabilnak tartotta a korabeli Magyarország politikai rendszerét. Ez a szerkesztői politika pedig „Pulitzer demokratikus meggyőződésének volt köszönhető s annak, hogy nem hitt abban, amit egy monarchia reakciós intézményének gondolt. Ebből következően, ez a fajta ábrázolás egy történelmében és kultúrájában gazdag, de — minden forradalmi hagyományai ellenére — egy nem minden tekintetben progresszív ország képét keltette az olvasóban” (384.).

A harmadik fejezet második tanulmányát az a Dreisziger Nándor jegyzi, aki európai és észak-amerikai történelmet tanított a Kanadai Királyi Katonai Akadémián (Royal Military College of Canada) és aki a Hungarian Studies Review egyszemélyes szerkesztőjeként óriási szolgálatot tesz az észak-amerikai és az egyetemes magyarságnak. Tanulmányában azt vizsgálja, hogy a magyar bevándorlók által létrehozott gyülekezetek miként viszonyultak a kanadai egyházakhoz. Az 1880-as évektől az 1920-as évekig Kanadába érkezett magyar bevándorlók többsége olyan paraszti környezetből származott az Újvilágba, amelyben a templom volt a legfontosabb közösségszervező intézmény, s az idegen környezetben a templomnak ez a jelentősége csak tovább növekedett. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a Kanadába bevándorló magyarok etnikai alapon kiépülő egyházakat hoztak létre, amelyek működésébe a kanadai „nagy” egyházak nemigen szóltak bele. A két világháború közötti korszakban azonban mindez megváltozott, s a kanadai egyházak a magyar egyházak integrálására kezdtek törekedni. Az etnikai alapon szervezett magyar egyházak „beolvadásának” folyamatát az is felerősítette, hogy a második világháború után Kanadába érkező magyar bevándorlók már jórészt nem az alsóbb társadalmi rétegekből kerültek ki, hanem az olyan műveltebb és iskolázottabb társadalmi csoportokból, akik e készségeiknek köszönhetően könnyebben megtanulták az angol vagy a francia nyelvet és könnyebben integrálódtak a kanadai társadalomba. Mindez abban is kifejeződött, hogy az etnikai alapon szerveződő magyar egyházak helyett a kanadai „nagy” egyházakat választották. Sok etnikai értelemben vett magyar egyház azonban ennek ellenére is fenn tudott maradni, ami annak is köszönhető volt, hogy az 1940-es évek második felétől nagyon sok egyházi személy hagyta el a sztalinizálódó Magyarországot, akik közül sokan az amerikai magyar egyházakban vállaltak szolgálatot. A 21. század elejére azonban már az 1956-os bevándorlók is megöregedtek, s gyermekeik és unokáik jórészt a „nagy” kanadai egyházak templomait választják vagy magától a hagyományos értelemben vett vallásosságtól is eltávolodnak. Ezen a tendencián pedig alapvetően a Magyarországgal szomTÖRTÉNETI IRODALOM 1065