Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hungary Through the Centuries Studies in Honor of Professor Steven Béla Várdy and Ágnes Huszár Várdy (Ism.: Lévai Csaba) IV/1061

hogy miként alakultak Sir Winston Churchill európai egységre vonatkozó nézetei a második világháború végétől a brit politikus 1965-ben bekövetkezett haláláig. Barta Churchill felfogásának ellentmondásosságára is felhívja a figyelmet, hiszen a zürichi egyetemen 1946. szeptember 19-én elmondott híres beszédében megfogalmazott Európai Egyesült Államok gondolata „részben naiv volt, mivel nem igazán számolt a kontinens megosztottságával. Mégis megalapozott egy egységre irányuló nyugat-európai mozgalmat és segített a Marshall-terv biztosításában. A Nagy-Britanniában általa szervezett Egyesült Európa Mozgalom egy London központú egységet képzelt el, amit lehet, hogy egyedül csak ő maga támogatott” (246.).

Szintén a második világháború utáni évekkel foglalkozik A magyar-amerikai kulturális és tudományos kapcsolatok a második világháború után, 1945-1948 című tanulmányában N. Szabó József a Nyíregyházi Főiskola Nemzetközi Kapcsolatok és Politikatudományi Intézetének egyetemi tanára. Amint a szerző megállapítja, a háború utáni években úgy látszott, hogy tág tere nyílik a két ország közötti kulturális és tudományos kapcsolatok fejlesztésének, hiszen „1946-47-ben a magyar tudósok lenyűgözve és tisztelettel tekintettek az amerikai tudományos eredményekre”. Ez a kedvező helyzet azonban hamarosan megváltozott, mivel „a magyarországi politikai valóságban az 1947 második felében bekövetkezett változásoknak és a Szovjetunió növekvő nyomásának köszönhetően a magyar tudományosságot azon illúzió elfogadására kényszerítették, hogy a kultúra és az oktatás sokkal magasabb színvonalon áll a Szovjetunióban, mint Nyugaton” (269.).

Sajátos hely illeti meg a Várdy házaspár előtt tisztelgő szakemberek sorában a következő írás szerzőjét. Egyrészt azért, mert Király Béla történészként, illetve az események alakítójaként is jelentős szerepet töltött be a magyar történelemben, s a kötetbe adott munkája is ezt a kettősséget tükrözi. Az ugyanis önéletírásának egy részlete, amelyben arról van szó, hogy 1956 után a hidegháború légkörében milyen jelentőséggel bírt az a körútja, amelyet több ázsiai országban (Japán, Tajvan, Fülöp-szigetek, Thaiföld, Malajzia, Dél-Vietnam) tett 1961 folyamán. Másrészt pedig azért illeti meg sajátos hely Király Béla írását, mivel annak, a tisztelgő kötetben való megjelenését 2009-ben bekövetkezett halála miatt a szerző már nem élhette meg. Király Béla a Magyar Szabadságharcosok Szövetsége képviseletében azzal a szándékkal keresett fel hat ázsiai országot, hogy az 1956-os magyar forradalom emlékének ápolásával ellensúlyozza a térségben kifejtett szovjet propagandát. Saját értékelése szerint azonban az út legfontosabb következménye mégsem ez volt, hanem az, hogy ez is szerepet játszott abban, hogy „a szovjet vezetés belássa, hogy a hagyományos módszerekkel nem tudja levetetni a magyar kérdést az ENSZ napirendjéről”. Ezért aztán utasították Kádár Jánost, hogy „enyhítsen a terroron és hirdessen amnesztiát” (281.). Szerinte tehát az ő ázsiai körútja is szerepet játszott az 1963-as amnesztia meghirdetésében, aminek több ezer politikai fogoly kiszabadulása lett a következménye.

A második világháború utáni magyar történelem egy sajátos aspektusáról formál határozott véleményt Klimó Árpád, a The Catholic University of America munkatársa. A Hungarian Studies 2010/2-es számában már korábban megjelent tanulmányában azt vizsgálja, hogy a Mindszenty ügy tükrében milyen volt a katolikus identitás Magyarországon a szocialista rendszer időszakában. írásának középpontjában Mindszenty József hercegprímás katolikus identitásának elemzése áll, amelyről azt állapítja meg, hogy „konzervatív, antiliberális, legitimista, a II. vatikáni zsinat előtti eszméket valló, reakciós, tradicionalista és nacionalista volt”. Az e pontokra rámutató írásával pedig azt kívánta bemutatni, hogy „a közfelfogással ellentétben, a Mindszentyre és a magyar katolicizmusra vonatkozó legtöbb kérdés még mindig nyitott és további kutatást igényel” (306.).

A katolikus identitás kérdése természetesen ma is napirenden van, s szintén egy jelenkori problémával, a fiatalok munkába állásának kérdésével foglalkozik Susan Glanz tanulmánya, aki a New York-i St. John’s Egyetem gazdaságtörténész professzora. Kiváló táblázatokkal gazdagon illusztrált írásában az egyesült államokbeli és a magyarországi fiatalok munkavállalási attitűdjét hasonlítja össze, mégpedig az 1990-es évek vége és a 2000-es évek eleje vonatkozásában, s arra a következtetésre jut, hogy abban jelentős különbségek figyelhetők meg. Arra a kérdésre például, hogy milyen munkaköröket preferálnának, 2004-ben a magyar megkérdezettek 45 százaléka úgy válaszolt, hogy legszívesebben alkalmazottak lennének, míg ez az arány az egyesült államokbeli fiatalok körében csak 34 százalék volt. Ezek után nem meglepő, hogy az önfoglalkoztató vállalkozói munkakört a magyarok 42 százaléka, az amerikaiaknak viszont 61 százaléka részesítette előnyben (325.).

Szintén összehasonlító perspektívát alkalmazva, a kollektivizált mezőgazdaság viszonyait vetette össze egymással a szocialista Magyarországon és Kelet Németországban O. Kovács József a Károli Gáspár Református Egyetem docense. Tanulmányában a kollektivizálás korlátáira is fel1064 TÖRTÉNETI IRODALOM