Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Komjáti Zoltán Igor: "…Keserves órái és napjai sok ezer léleknek…" (Fülek 1682-es ostroma) IV/1001
FÜLEK 1682-ES OSTROMA 1025 tek az ostrom folyamán,118 a nevesebbek közül Kakukk Gergely, Becskereky Mihály és Sövényházy István főhadnagyok.119 A várbeliek vesztesége 300 halott volt, Ibrahim pasa halottainak száma pedig körülbelül 4000 főt tett ki. Az életben maradt magyar és német katonaság felesküdött Thököly Imre hűségére. A törökök erősen sanyargatják a környéket, zsákmányt és női foglyokat szereznek. A kurucok is szívesen kiveszik a részüket a zsákmányolásból, de amúgy meg igyekeznek vigyázni a vár környékének épségére.120 Fülek kapitulációjáról és más fejleményekről Koháry Farkasnak a következő napon Farkas György lévai alkapitányhoz írt leveléből tudunk meg további információkat. A fentebb említett három főhadnagy mellett még egy negyedik, Oláh János haláláról is beszámolt. Koháry István a kurucok fogságába van, de élete „...csak hajszálon áll, mert a török Thökölynek felest pénzt ígért érette...István bátyámat el akarja sikkasztani...”, és olyan információ is a birtokába jutott, hogy Erdélybe viszik majd rabságba. A főkapitány élete egyébként akkor is veszélyben forgott, mikor megtagadta a vár feladását a zendülőknek, akik ezért ki akarták dobni a bástya fokán. Koháry Farkas azt az információt is közölte a lévai alkapitánnyal, hogy a törökök elhagyják a kurucokat, és vissza fognak térni Eger felé. Thököly tábora elvileg Lévát akarta elfoglalni Fülek bevétele után, de megijedtek a császári sereg nagyságától. A kuruc fővezér és serege hamarosan el fogja hagyni a füleki romokat, és állítólag három lehetséges útiránya lehet: vagy a Szepesség felé, vagy Kassához megy vissza, de az is lehet, hogy Breznóbánya felé nyomul, a bányavárosok megszerzésére. Koháry Farkas szerint bár Füleket elfoglalták, bátyja és emberei kitartásának mégis megvolt az értelme: „...Ha Fülek csak úgy is nem sustineálta volna az ellenség impetussát, usque ad adventum armadae Suae Majestatis, ez a darab föld több veszedelmekbe fordult volna...”. Érdekességet is találunk a levélben, ugyanis írója bizonyos 118 Bellovics Sámuel alkapitány is túlélte az ostromot, hiszen Koháry István később a védelemben tanúsított hősiességét és kitartását honorálni kívánva, ajánlólevelet írt neki, melyben kiemelte az előbbi erényeit, mellyel nagy szolgálatot tett az uralkodónak, és megjutalmazásra is érdemesnek tartotta. MNL OL C 1294. tekercs. No. 15437. (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V) Koháry István levélpiszkozata, melyet Bellovics Sámuel érdekében írt (keltezetlen). 119 Koháry Farkas információja Becskereky Mihály és Sövényházy István haláláról téves volt. Mindketten, mint a kurucokhoz kényszerből csatlakozó, de valójában mindvégig I. Lipóttal szimpatizáló tisztek, részt vettek abban a követségben, amely a Szécsény visszafoglalására érkezett lengyel csapatok parancsnokához indult, és a Gácson, 1683. november 9-én megírt tárgyalási utasítást is aláírták. Pálmány BVégvárak i. m. 14. 120 „.. .Quod hactenus de Filekino nihil scripserim Dominationi Vestrae ratio est, me nihil certi potuisse scribere, iám habita certitudine taliter informo Dominationem Vestram. Praesidiarii Fülekienses Ungari, potissimum verő Germani rebellarunt contra Dominum Fratrem meum ex eo quod Arcem defendere voluerit, imo et eicere eundem intendebant, taliterque per fatalem Rebellionem dictus Dominus Frater meus incidit in Captivitatem Rebellium. Arcé per minas disiecta Turcici Captivi eliberati sunt. Ex Officialibus Capitaneis, et Ducibus, Gregorius Kakuk, Sövényházi et Michael Becskereki cum alys pluribus durante Obsidione occubuerunt, reliquis autem ad fidelitatem Tökölianam adiuratis. Ex Foemineo Sexu Turca plurimas rapuit, sicque ex tali Rebellione misera rerum facies promanavit, alioquin diutius adhuc Arx conservari quivisset. Tempore Obsidionis ex Nostris plusquam Trecenti occubuerunt, ex Turcis verő prope 4000...” MNL OL P 125. 4720. tekercs. No. 6283. (Eszterházy Pál nádor iratai) Koháry Farkas levele Aeneas Caprara tábornoknak (Csábrág, 1682. szeptember 14.).
