Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
993 találnia a zűrzavaros erdélyi politikai helyzetre, miközben az egyetlen használható trónkövetelőt, Kemény Jánost éppen az ő akarta ellenére próbálta a krími kán trónra juttatni. Jenő elfoglalása ugyan alig háromnapi körülzárás után már szeptember 2-án megtörtént, a megfelelő fejedelemjelölt „becserkészése”, valamint az Erdély és az Oszmán Birodalom viszonyát újraszabályozó súlyos feltételek elfogadtatása ennél jóval hosszabb ideig tartott. Csak szeptember 14-én sikerült a függőben lévő ügyeket lezárni, amikor a nagyvezír maga adta át a fejedelmi jelvényeket Barcsay Ákos lugosi és karánsebesi bánnak, a Rákócziak bizalmi emberének. Szeptember 15-én pedig kinevezte Csengízáde Ali egri beglerbéget a temesvári vilájet élére, majd két nappal később a ruméliai hadat hátrahagyva a portai katonasággal visszaindult a birodalom központjába.145 A nagyvezír távozása után korántsem vált azonnal egyértelművé a helyzet sem Erdélyben, sem a birodalomban. Az erdélyi urak — élükön a frissen kinevezett fejedelemmel, Barcsayval — a budai pasánál, Gürdzsí Kenánnál próbáltak közbenjárni a kán jelöltje, Kemény János érdekében. A birodalmat megosztó belháború pedig még javában zajlott, így Köprülü Mehmed sorsa továbbra is igen kétséges volt. II. Rákóczi György például október 16-án még úgy tudta a hozzá menekült török szökevényektől, hogy a nagyvezírt nyomban kivégezték, mihelyst átlépte a Dunát.146 És a jelek szerint ekkor még mindig akadtak olyan zavarosban halászó oszmán méltóságok, akik a várható jutalom reményében hajlandóak voltak Rákóczi ügyét támogatni a Portán. A tanulmányunk legelején említett november eleji fegyverszünet után Gürdzsí Kenán — az új erdélyi fejedelem aggodalmára — hamar hazaküldte a Jenő alatt maradt had jó részét. Rákóczi pedig a pozitív fogadtatás hatására elküldte hű emberét, Kövér Gábort Jenőbe a „szokásos” ajándéklovakkal. A korábban oly készséges budai vezír azonban most már késlekedett viszonozni Rákóczi baráti gesztusát, a frissen kinevezett temesvári pasa, Csengízáde Ali ugyanakkor kimondottan jó partnernek bizonyult Rákóczi számára.147 Az egykori hercegovinai szandzsákbég 1651-ben már megfordult a hódoltságban, amikor igen rövid időre kinevezték kanizsai beglerbégnek. 1658 tavaszán helyezték át ismét a hódoltságba, ahol egri beglerbég lett, és részt vet a pálülési csatában is, ahol neki is és egyik fiának is halálhíre költ. A legújabb vizsgálatok szerint ez az Ali pasa — akit a magyar irodalomban rendre összekevertek az 1660-tól ezen a hadszíntéren tevékenykedő heréit főemberrel, Kösze II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 145 II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1658. szept. 5. MHHD 24. 559.; B. Szabó J.: Erdély katasztrófája i. m. 208-210. 146 A Barcsay által elfogadott kondíciók után Rákóczi kijelentette, „kihez képest az ígéretet mi sem kíméljük”: II. Rákóczi György levele Rhédei Ferencnek, 1658. nov. 29. TT 1892. 104. 147 II. Rákóczi György levele Gürdzsí Kenánnak, 1658. dec. 1. MHHD 23. 643.; II. Rákóczi György levele Csengízáde Alinak, 1658. dec. 1. MHHD 23. 643-644.; Rákóczi és Csengízáde Ali „egymára tálálásáról”: Szalárdi J.: Siralmas magyar krónikája i. m. 457-458.; Sebesi Ferenc jelentései, 1658. nov. 18. Veress E.: Documente i. m. 10. k. 332-333.; II. Rákóczi György levelei Rhédei Ferenchez, 1658. nov. 1., nov.12., TT 1892. 100-102.; Deszni várának bevétele után Sebesi legalább a Belényes és Papmező irányában való újabb török támadásnak elejét tudta venni: Sebesi Ferenc jelentése, 1659. jan. EOE XII. 129.; Sebesi Ferenc levele a váradiakhoz, 1659. jan. 13. EOE XII. 131.; Horn /.: Sebesi Ferenc i. m. 277.