Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 991 san komoly éhínség alakult ki, az élelemszerző portyákat pedig a szultánhoz hű erők rendre megverték. A szerdár ekkor cselhez folyamodott: elhitette Abaza Haszannal, hogy a beállt patthelyzet kiválóan alkalmas a megegyezésre, és mindenki jól járna a béke helyreállításával. Szavainak mindenféle módon igyekezett nyomatékot adni, menleveleket állított ki, a vallási értelmiség fetvákat adott, s még élelmet is küldetett a lázadók táborába. Haszan hitt a szavaknak, nem is alaptalanul, hiszen korábban hasonló helyzetekből többször is kiverekedte már magát, és sohasem járt rosszul. 1659 februárjában a tárgyalások megpecsételésére kíséretével Aleppóba vonult. Vesztére: Mürtezá minden ígéretét megszegve a lázadók közel teljes vezérkarát (több mint 30 embert) egy adott jelre meggyilkoltatta, fejüket Isztambulba küldte, ahol közszemlére tették őket. A vezetőit elvesztett lázadó sereg azonnal feloszlott, s bár néhány pasa továbbra is ellenállt, a végső győzelem már nem volt kérdéses. Az egyik legnagyobb anatóliai lázadás ezzel véget ért. Köprülü Mehmed nemcsak hogy átvészelte, de pozitív mérleggel zárta nagyvezírségének talán legjelentősebb kihívását: győzedelmeskedett a keresztény ellenségen - diadalát hét napos örömünneppel és díszkivilágítással tette emlékezetessé a fővárosban. (Azt persze kevesen tudták Isztambulban, hogy az elfoglalt Jenő vára korántsem volt a végvidék legfontosabb erőssége, s azt sem verték nagydobra, hogy Rákóczi György nem került török kézre...) Mindeközben leverte az ellene indított legkomolyabb támadást, a szultánt biztosan tudhatta a háta mögött, ellenlábasainak nagyobb részét kivégeztette, ráadásul a harcok során formálódni kezdett saját politikai tábora is. Immár nem kellett attól félnie, hogy hatalmát bárki is komolyan veszélyeztethetné. Erdély: végjáték (1658. május - 1659. március) Az oszmán források szerint Köprülü Mehmed nagyvezír 1658. június 24- én hagyta el Edirnét, s nem túl nagy számú, kb. 30000 főt számláló seregével július 27-én érte el Belgrádot. Köprülü tehát inkább kész volt elhalasztani a velencei területek elleni támadást, csak hogy példát statuáljon az Oszmán Birodalom engedetlen egykori vazallusán. Noha a gyöngébb Erdély ellen elérhető siker is kecsegtetőbbnek tűnhetett a bizonytalan kimenetelű dalmáciai hadjáratnál, döntésében bizonyára fontos szerepet játszott a birodalom presztízsének megerősítését szolgáló elszánt igyekezete.140 1658. június végén Rákóczi számára látszólag „a kocka már el volt vetve”: fegyverrel szállt szembe a szultán és a nagyvezír akaratával, sőt Pálülésnél se140 Időközben nyilvánvalóvá válhatott, hogy a dalmáciai hadjárat feltételei — a gondos előkészületek ellenére — meglehetősen kedvezőtlenek. Kockázatos lett volna az élelem- és takarmányhiány sújtotta Dalmáciában hadműveleteket kezdeni, amíg Rákóczi hada elvileg akár az utánpótlási vonalakat is fenyegethette. A dalmáciai állapotokról: Giovanni Battista Ballarino jelentése, 1658. márc. 1. Másolata az MTA Kézirattárában.; II. Rákóczi György levele a bécsi nunciushoz, 1658. szept. 11. Vetera Monumenta Slavorum Meridionalium. Red. August Theiner. Zagrabiae 1875. [a továbbiakban: VMSM] 146.; Rákóczi később valóban szerette volna összehangolni hadműveleteit a velenceiekkel, s elvileg vállalkozott volna a törökök hátbatámadására, ha azok a velencei területek ellen fordulnak. II. Rákóczi György levele Nádasdy Ferenchez, 1658. szept. 11. VMSM 146-147.
