Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
989 ütött: a kortársak nem a birodalom megmentőjét, hanem a rettegett zsarnokot látták benne, aki ráadásul markában tartja az uralkodót is. Egyre többen féltették az életüket, és egyre többen gondoltak arra, hogy az államot meg kellene szabadítani kegyetlen vezetőjétől. A szerdengecstik — egy szpáhi alakulat — agája, Nakkás Haszan például állítólag így beszélt: „Ilyen véres kezű nagyvezír nekünk nem kell!”, és néhány társával a nagyvezír meggyilkolására szövetkezett. Lefülelték és kivégezték őket, de hamar kiderült, hogy nem néhány ember őrült akciójáról volt szó csupán. Haszan mögött állt a szilahdáraga, Musztafa és Kör Hüszejn pasa is. (Egyiküket rögtön, másikukat nem sokkal később végezték ki.) A nagyvezír viszont még a szultánnal szemben is keresztülvitte akaratát. Egy kivégzési parancsot például az áldozat ismerősei megpróbáltak visszavonatni, az uralkodó hajlott is erre. Köprülü Mehmed erre dühödten a szultán elé tette a nagyvezíri pecsétet, s emlékeztette az uralkodót korábbi ígéretére, tudniillik hogy nem szól bele a rendteremtésbe. Az erőviszonyokat mutatja, hogy IV Mehmednek eszébe sem jutott átvenni a hatalmi jelvényt, a kiszemelt áldozat pedig rövid úton a túlvilágra jutott. Minthogy sem a nagyvezír, sem a szultán nem mutatkozott elnézőnek (s még csak igazságosnak sem), a kétségbeesett alattvalók menekülési utat kerestek, s találtak maguknak egy pártfogót Anatóliában, Abaza Haszant. Haszan a kor egyik legtekintélyesebb politikai családjának, az abazáknak a tagja volt. Az udvarban nevelkedett, az udvari szpáhik közül emelkedett a szilahdári posztra. Jelentős szerepe volt Hajdaroglu Mehmed anatóliai felkelésének leverésében, amelyért Jeni ili agaságával jutalmazták, amelyet azonban hamarosan elvettek tőle. Igazságát keresendő ment Isztambulba rokonához, Melek Ahmed pasa nagyvezírhez, aki azonban nem tudta megoldani a kérdést. Az ügy végül felkelésbe torkollott, melynek eredményeképpen Haszan 1651- ben visszakapta posztját. Rokona és jótevője, Ipsír Musztafa pasa kivégzése után viszont elhatározta, hogy bosszút áll, és újra sereggyűjtésbe kezdett. Szervezkedését leszerelendő hamarosan vezíri rangot nyert és Dijárbekir pasája lett, 1657-ben pedig Aleppó beglerbégjévé tették. A Köprülü-érával elégedetlenkedők tehát benne találták meg támaszukat. Nem is csoda, hiszen az abazák nem sok jóra számíthattak a keménykezű albán részéről. Haszan mellett gyülekeztek az anatóliai pasák is: 1658 elejére már jókora sereg formálódott körülötte. A nagyvezír először nem látta komolyabban veszélyesnek az ügyet, Haszant és a többi tartományi vezetőt szultáni paranccsal a dalmáciai hadjáratra rendelte. A Konja mellett állomásozó sereg azonban csak nem mozdult, az újabb sürgetésekre állítólag egy talányos levél érkezett: „Uram, szolgáid jönnek már!” Köprülü Mehmed ekkor kezdte sejteni, hogy nincs minden rendben. A konjai táborban mindeközben nagy tanakodás folyt: a parancsnak ellenszegülni lázadást jelent, engedelmeskedni pedig életveszélyes - a nagyvezír bármilyen ürüggyel eltette láb alól azt, aki nem tetszett neki. Amikor már nem lehetett halogatni a választ, Haszan megüzente a szultánnak, hogy Köprülütől való félelmükben nem jönnek, mire az uralkodó Bagdad védelmére rendelte őket, ami persze nem volt megoldás, csak az összecsapás elodázásának számított. Abaza Haszan és II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI
