Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
988 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS Köprülü Mehmed azonban nagyon elszánt volt: Velence konstantinápolyi képviselője az erdélyi hírek hallatán nyomban békeajánlatot tett a Portának, s bizakodva jelentette, hogy az erdélyi ügyek miatt aligha tudják teljes számban felvonultatni a tatárokat Dalmáciában. A velencei háborúnak Rákóczi miatt ugyan nem vetett véget a Porta, de a nagyvezír igyekezett meggátolni az új erdélyi konfliktus kiszélesedését.137 1658 tavaszán egyre többjei utalt arra, hogy a nagyvezír egyre inkább az erdélyi probléma megoldására koncentrál: márciusában együttműködést javasolt a fejedelem ellen a Habsburg-kormányzatnak, majd áprilisban felajánlotta, hogy ha nem segítik Erdélyt, ő sem fogja felvonulási területként felhasználni Lipót országait a velencei háborúban.138 Április 13-án a szultáni díván is elhatározta, hogy hadjáratot kell indítani Erdély ellen, a török követek pedig ezután még Lengyelországot is felkeresték, hogy megbizonyosodjanak semleges magatartásáról egy esetleges Erdély elleni támadás esetén. A krími kán pedig még csapatokat is kért a lengyelektől e vállalkozáshoz.139 Isztambul: a nagy erőpróba, Abaza Haszan felkelése (1658. április -1659. március) Köprülü Mehmed tehát komoly hadjáratra készült Európában. Szokatlanul véres, rengeteg áldozatot követelő hatalomátvétele azonban máris visszanyeiről”, Mihena vajda portai segítéségéről, a nagyvezír engedékeny gesztusairól: II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1658. máj. 10. MHHD 24. 542.; Ugyanekkor magyarországi hívei sem fűztek túl sok reményt a „német” segítséghez: II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1658. máj. 26. MHHD 24. 543-544.; Később azonban titokban III. Mihena havasalföldi vajda is a fegyveres ellenállást javasolta: „az [budai] vezéren rajta legyünk, mert ha ezt megverhetjük, békesség leszen, tudja bizonnyal”: II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1658. jún. 16. MHHD 24. 545. 137 A velencei követ békeajánlatát ezzel a válasszal utasította el török tárgyalópartnere: „a Nagyúrnak van két karja és keze, és alig okoz neki némi aggodalmat Erdély és Havasalföld, mert vajdáik időről időre hallatják ugyan hangjukat, mint bölcsőben a csecsemők, felfordulást keltenek, csak hogy örökös, szabad uralmát élvezhessék országuknak, de persze aztán vagy megnyugszanak, vagy egy bizonyos toronyban végzik mint a moldvai bej [Vasile Lupu], aki a lengyelek meg a kozák generális pártfogásával már ama terület korlátlan uralkodójának képzelte magát.[...] Ebben a velenceiek ellen vívott háborúban sok bosszúságot okozott nekünk jónéhány fejedelem különböző részeken, a moszkoviták a szárazföldön, a kozákok a Fekete-tengeren, féltékenykedést kaptunk a svédektől, akik sok bajt okoztak Lengyelországban is, de ami igazán számított, azok a rettenetes ázsiai lázadások voltak, amelyek nagyon sok fejtörést kívántak: ezek mára már elcsitultak, hát majd a többi is rendbe jön. Ófenségének fontosabb Kandia városa, mint száz tatár, száz erdélyi mozgolódása. Bármiféle baj jöjjön, Ófensége sosem állhat el ettől a követelésétől, mert ha ezt tenné, akkor nem méltó az ottomán császár címére.” Giovani Battista Ballarino, Velence konstantinápolyi követségi titkárának jelentése, 1658. márc. 1. (Erdősi Péter fordítása.) Másolata az MTA Kézirattárában. 138 Simon Reniger császári követ jelentése, 1658. ápr. 3. EOE XI. 380-382.; Kövér Gábor jelentése, 1658. ápr. 14. MHHD 23. 617-618.; Rákóczi már márciusban meglehetősen tisztában volt a törökök támadó szándékaival és a támadás várható irányairól: II. Rákóczi György levele Nádasdy Ferenchez, 1658. márc. 27. Szabó András Péter: Esterházy Pál néhány erdélyi vonatkozású iratmásolata. Ismeretlen források az 1658-1659. esztendők történetéhez. Lymbus 6. (2008) 76. 139 De Lumbres lengyelországi francia követ levele Briennhez, 1658. jún. 10. loan Hudi(á: Recueil de documents concernant Thistoire des pays roumains tirés des archives de France, XVIe et XVHe siecles. Jassy 1929. 131.; Tahsin Gemil: fárile románé in contextul politic intema|ional (1621-1672). Bucure§ti 1979. 170-173., 174.
