Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
986 mindenki Rákóczit — akadtak, akik már ekkor Keményben látták a saját jelöltjüket —, a kán pedig általában véve nem feltétlenül szeretett volna nyíltan újat húzni a Portával.)131 Rákóczi nagyon is komolyan vette a krími híreket. Bizakodó hangnemben tájékoztatta a fejleményekről anyját és a reményei felől kérdezősködő Wesselényi Ferenc nádort is: „Bízik-e a törökhöz? Bízik ugyan, mert vannak jóakarói most is, biztatják, de bízik leginkább tatárhoz, kivel már meg is egyezett, az dolgát végben viszi, megígérvén negyvenezer tallért.” Hasonlóan magabiztos hangnemben számolt be a kán pártfogásáról a szomszédos oszmán parancsnokoknak új trónfoglalása után: „ha az hán felsége elfordúlt orczája atyjai szeretettel hozzánk nem fordult vala, Erdély országtól végső búcsút venni akartunk; örvend szívünk mert az felséges hán maga embere újobbban magunk hánnál ő felségénél régtől fogva levő Balogh Máté követünk által, kinek Isten szerencséje nevelje, bizonyossá tett ki is elérkezék, háni s atyjai kedvében vett, hatalma császárunk kegyelmességét is fényesen reánk teríti, atyám képen igírí” [kiemelés tőlünk].132 A fejedelem érvrendszerében egyre fontosabb szerepet kapott az az állítás, hogy — más birodalmon belüli viszályokhoz hasonlóan — Köprülü Mehmed nagyvezír valójában nem a szultán és nem is a birodalom érdekében lép fel ilyen ellenségesen vele és Erdéllyel szemben, hanem valójában „maga bosszúját űzvén, egri pássá lévén, atyámra haragutt volt, megesküdt ha oly ember lesz valaha nem csak atyámon, de maradékin is bosszúját tölti”. Már 1657 nyarán úgy vélekedtek az erdélyi diplomaták, hogy a nagyvezír változása együtt járhatna a portai klíma enyhülésével, és a svéd követ is érzékelte, hogy a nagyvezír személyesen is neheztel a fejedelemre. Am csak Rákóczi 1658-ban íródott önigazoló leveleiben kapott hangsúlyt ez a tényező, ami — mint azt Báthori Zsigmond fejedelem és Szinán nagyvezír konfliktusa is mutatta a tizenöt éves háború kezdetén — az oszmánok felé is egyfajta legitim magyarázata lehetett a Porta és a fejedelem között fennálló konfliktusra, anélkül, hogy közben megkérdőjeleződött volna a Rákócziak hűsége a szultán iránt. Vagyis II. Rákóczi György formálisan tulajdonképpen nagyjából úgy viselkedett a Porta irányában, mint mondjuk egy hivatalától méltánytalanul megfosztott, igazságát kereső anatóliai beglerbég, aki csupán az aktuális kormányzat önkénye és zsarnoksága miatt kényszerült „dzselálivá” válni.133 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS 131 Kemény János levele II. Rákóczi Györgyhöz, 1658. febr. 8. TT 1882. 608.; Balog Máté, 1658. február 9.; Katkó G.: A krími tatárok i. m. 216.; Ivanics MRabszerzés és rabkiváltás i. m. 1500. 132 II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1657. dec. 23. MHHD 24. 532.; II. Rákóczi György követutasítása, 1658. jan. eleje, MHHD 23. 596.; II. Rákóczi György levele a lippai török tiszteknek, 1658. febr. 4. MHHD 23. 603. 133 II. Rákóczi György levele IV Mehmed szultánhoz, 1658. nov. TMÁO III. Pest 1870. 639.; Ivanics M.\ Melek Ahmed i. m. 189.; a hazai szakirodalomban sokáig még az is kétségesnek tűnt volt, hogy volt-e valójában Köprülü Mehmed egri beglerbég: Ivanics M.\ Melek Ahmed i. m. 189.; újabban: Hadnagy Szabolcs: Köprülü Mehmed egri kormányzósága - egy oszmán államférfi életrajzának kérdőjelei. Keletkutatás (2010: tavasz) 107-114.; a nagyvezír tényleg rossz véleménnyel volt Rákócziról: Kármán G.: Svéd diplomácia i. m. 76.; igen korán világossá vált az erdélyi fejedelem helyzetének összefüggése Köprülü bukásával: Tisza István és Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1657. jún. 23. EÉKH 2. 367.
