Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 985 próbálkozott. Közben Rákóczitól függetlenül informálta a lengyelországi ügyekről a Portát is - a fejedelem lengyelországi hadjáratának kezdetéről és az erdélyiek 1657. évi vereségéről is tőlejutott el elsőként a hír Isztambulba. És mivel „hivatalosan” az ő katonái nem vettek részt a hadjártban, megpróbált „kívülállónak” mutatkozni, állítólag Rákóczi és Constantin §erban ellen még fegyveres segítséget is ígért - a veszélyes, de potens riválisának, Lupunak kínálva a havasalföldi vajdaságot.128 1657 végén azonban hozzá és Erdélybe is eljutott a hír, hogy a krími kán új uralkodókat kíván állíttatni a két román vajdaság és Erdély élére. Moldvába Lupura, Erdélybe pedig alighanem Kemény Jánosra gondoltak Bahcsiszarájban, akit már 1653-ban, majd 1657-ben is sokan esélyes jelöltnek tartottak a fejedelmi posztra, és akinek kiadatását meg is tagadták a törököknek, bár azt már 1657 végén erősen szorgalmazták a Portáról.129 Gheorghe §tefan tehát ebben az irányban is ellenakcióra kényszerült, bizakodva a kán vezíréhez, Szefer Gázihoz fűződő régebbi jó kapcsolataiban. 1657 végén ezt a kapcsolati tőkét, meg saját felhalmozott nem csekély vagyonát kívánta — szó szerint — kamatoztatni az erdélyi rabok és Rákóczi visszahelyezésének ügyében közvetítve. Az erdélyi rabok kiszabadításának ügyében a Krímbe küldött követ, Balogh Máté a legfontosabb krími vezetőket ajándékokkal és a moldvai vajda pénzéből 50000 tallérnyi „sikerdíj’ felajánlásával próbálta meg Rákóczi ügye mellé állítani. Emellett ugyanakkor a moldvai vajda is megkerülhetetlennek látta a Porta felkeresését, ahol viszont most már csak a szultánt, a válidét és a nagyvezírt látta olyan személyeknek a kormányzatban, akinek érdemes a megnyerésére törekedni.130 Hangzatos ígéretekben tehát nem volt hiány: „ne gondoljon nagyságod az vén eb vezérrel, ha Galgát mi elhozzuk, mit féltek ti az törekiül” - mondta állítólag az erdélyi követnek Szefer Gázi, s 1658 elején állítólag el is indultak a tatár futárok, hogy a Rákóczi és a két vajda mellett „törekedő” leveleket eljutassák Isztambulba. De addigra már a krími kán helyettesét, a kalgát is elküldték Constantin íjerban elűzésére. (A Krím megosztott volt, korántsem pártolta 128 Gheorghe §tefan 1656. és 1658. évi moszkvai tárgyalásairól: Gebei S.: II. Rákóczi György i. m. 123-125., 184-185.; a moldvai vajda hírei a lengyelországi hadjáratról: Gebei S.: II. Rákóczi György i. m. 157.; Kármán G.: Svéd diplomácia i. m. 73.; Papp S.: II. Rákóczi György i. m. 147-148.; II. Rákóczi György már 1656-ban meg is rótta a moldvai vajdát, mert az korai — ezért hamis — hírt továbbított a három napos varsói csatáról Isztambulba, amivel kellemetlen helyzetbe hozta a végső svéd győzelemről tudósító erdélyi diplomatákat: II. Rákóczi György levele Gheorghe §tefanhoz, 1656. szept. 11. Veress E.: Documente i. m. 10. k. 305.; Barcsay Ákos 1658 elején úgy vélte, hogy Gheorghe §tefan a Porta akarata ellenére a maga jól felfogott érdekében sem támogatja majd Rhédei ellenében Rákóczit, míg a teljes mértékben Rákóczitól függő havasalföldi vajdának igazából nincs más választása: Barcsay Ákos levele Sebesi Ferenchez, 1658. jan. 18. Veress E.\ Documente i. m. 10. k. 321.; Constantin §erban levele II. Rákóczi Györgynek, 1657. okt. 31. EÉKH II. k. 463. 129 Kemény esetleges fejedelemsége már rögvest fogságba esése után felmerült, még Sebesi Ferenc csigirini követsége alkalmával, 1657 augusztusában: Sebesi Ferenc naplója, MHHD 23. 543.; Fejedelemségének elismertetéséért a kán azután 1658-ban valóban sikeresen munkálkodott a Portán: B. Szabó J.: Erdély katasztrófája i. m. 209-210. 130 Balogh Máté jelentései, 1657. okt. 20., nov. 30., 1658. jan. 12. EÉKH II. 467-472.
