Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 981 Isztambul: a terror hónapjai (1657. november-1658. április) A tengeri győzelmek jelentősen megszilárdították Köprülü Mehmed nagyvezír helyzetét. Egyrészt hihetetlenül nagy presztízsnyereség volt, hogy a veszélyt elhárította, sőt, egyáltalán győzni tudott a velenceiek felett. Másrészt lehetőséget kapott az oszmán vezérkar tisztogatására is: a harcokban gyáván viselkedő vezetőket kíméletlenül kivégeztette. Bozdzsaada bevétele után a gelibolui félszigeten vert tábort, Limnosz bevételére pedig a tengernagyot, Topái Mehmedet küldte. Időközben a szultán áttette székhelyét Edirnébe, ahová október 28-án érkezett meg. A limnoszi győzelem (november 14.) után Köprülü is Edirnébe indult, mert a következő évi hadjáratot szárazföldön kívánta Velence ellen vezetni. Már 1656 végén az a hír járta, hogy „az portán úgy concludáltak tavasszal való indulások felől, hogy eddig, Dinek nevű városig az szárazon jővén, itt hajókra ülnek és egy darabig az Dunán menvén Kanizsánál menjenek osztán az szárazon az velencések ellen.”120 A magyar és horvát területeken történő átvonulásról már idejekorán megkezdődtek a tárgyalások a legérintettebb Habsburgokkal is. A oszmán sereg azonban korántsem volt elégedett a balkáni telelés tervével. A zúgolódást Köprülü újabb tisztogatásra használta fel: aki a seregben ellene mert szólni, azt azonnal kivégeztette - a tábor közelében a Tundzsa folyó partja állítólag hullákkal volt tele. A nagyvezír hadjáratának hátországát biztosítandó a román vajdaságok és Erdély ügyét is rendezni kívánta. Rákóczi Györgyöt letétette az országgyűléssel, helyére új fejedelmet állított Rhédei Ferenc személyében (november 2.). Köprülü a Rákóczival tartó román vajdákra is lesújtott. Először udvarába hívatta őket, majd amikor nem jelentek meg, ellenük küldte a Szilisztra élére kinevezett Fazlí Ahmed pasát (a szultán társalkodóját) és a tatárokat. Fazlí Ruszcsukba vonult, ott átkelt a Dunán, azután azonban váratlanul lassan nyomult előre: a Bukarestig vezető két napos utat 17 nap leforgása alatt tette meg. A rossznyelvek szerint Constantin §erban vajda kenyerezte le 20000 arannyal, de az sem lehetetlen, hogy elégtelennek érezte seregét. A késedelem mindenesetre elegendő volt ahhoz, hogy a vajda családjával és vagyonával Erdélybe meneküljön. Az új vajdát — Harsányi Nagy Jakab barátját, a Rákócziak ismerősét —, Mihneát január 1658. február 23-án emelték trónra Tirgovistyében. Márciusban a tatárok leszámoltak a moldvai uralkodóval is, aki szintén Erdélyben keresett menedéket. Az új vajda egy albán, Gheorge Ghica lett. Fazlít közben a késedelmekért és a tatár rabok visszatartásáért a nagyvezírnél bevádolták, aki visszarendelte őt és 1658 júniusában rövid úton kivégeztette. Helyére egy homo novus, Kadrí pasa került, akivel a tatárok elégedettek voltak. A tisztogatások mindeközben is tartottak. A nem eléggé rátermettnek tekintett kapudánt, Topái Mehmedet december 20-án letették, és időlegesen Szákiz szigetére küldték. Halálos ítélete készen volt, sorsát nem sokáig kerülhette el: 1659- ben kivégezték. Egy másik pasa, Abdí állásért jött Edirnébe, vesztére: mivel korábban sokat panaszkodtak rá, most kivégezték őt is. A nagyvezír, hogy a szerájbeli pozícióit is megerősítse, elcsapatta a hárem korábbi agáját, Dilávert, és helyére 120 Mikes Kelemen jelentése, 1656. okt. 10. MHHD 23. 480.
