Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Püski Levente: Képviselői jövedelmek a Horthy-korszakban I/79
94 PÜSKI LEVENTE később a szociáldemokrata Esztergályos János állt elő hasonló vádakkal, kiemelve, hogy az ilyen összefonódások kifejezetten a kormánypárti képviselőkre jellemzőek.6 8 Bár mindketten compassok alapján készített anyaggyűjtésre hivatkoztak, részletes és ellenőrizhető adatokkal nem szolgáltak.6 9 A döntő azonban az volt, hogy egy valós társadalmi jelenségre hívták fel a figyelmet, s szavaik ilyen értelemben elérték a kívánt hatást. Ismert, hogy 1931 augusztusában Károlyi Gyula váltotta fel Bethlen Istvánt a miniszterelnöki székben. Károlyi politikai és világnézeti tekintetben igencsak hasonlított elődjére, de egy nem lényegtelen területen különbözött tőle. A pipás gróf — ahogyan társasági körökben emlegették — nemcsak személyes életvitelében volt puritán jellem, hanem kormányzati szinten is a szigorú takarékosság politikáját állította a középpontba. Az események látványosan mutatták, hogy megvolt benne az elszántság egy, az elitcsoportokra is kiterjedő takarékossági politika keresztülvitelére. Károlyi kormányfői bemutatkozó beszéde augusztus 27-én hangzott el, 28-án már meg is volt a gazdasági bizottság döntése. A bizottság 1931. november 15-ével kezdődően 15%-kal leszállította a képviselői tiszteletdíjakat, a költségvetési év végéig, azaz 1932. június 30-ig terjedő hatállyal. A tisztikarnál pedig ugyanolyan mértékű csökkentést írt elő, mint a miniszterek és államtitkárok esetében, kivéve a jegyzőket, ahol havi 167 pengő lett a különdíjazás.7 0 A plénum november 5-én hagyta jóvá a megszorításokat, de hamar kiderült, hogy ennyi nem elég, és 1932 tavaszán újabb redukcióra került sor. Eszerint az addigi csökkentések nemcsak a költségvetési év végéig, hanem hosszabb távra szólnak, sőt a képviselői tiszteletdíjakat és a lakáspénzeket 6, a választott tisztviselő járandóságát pedig 5%-kal tovább csökkentették.7 1 A két reform eredményeként 1932 nyarától az illetmények a következőképp alakultak. A honatyák havi 583 pengő tiszteletdíjat és 172 pengő lakáspénzt, plusz juttatásként az elnök 1486, az alelnökök és a háznagy 743, a jegyzők 158 pengőt kaptak.7 2 A Károlyi-kormány tehát kellő határozottsággal, bár nem nagy radikalizmussal nyúlt hozzá a kérdéshez, ami ismét lehetőséget kínált az ellenzéki politikusok számára. Az ellenzék szinte minden irányzata — ráérezve a kérdés konjunkturális jellegére — régi-új reformjavaslatokkal állt elő. A kisgazdapárti Dinnyés Lajos és a témában már nyilatkozó Kabók Lajos 1931. augusztus végén annak a kívánságnak adtak hangot, hogy a választott tisztviselők tiszteletdíja a pénzügyi helyzet javulásáig fejenként egy aranypengő legyen. Kabók olyan különvéleményt is beterjesztett a plénum elé, hogy a nyugdíjas köztisztviselő-képviselők csak egyféle jogcímen kapjanak illetményt, s vonják meg tőlük állami nyugdíjukat.73 1932. április 13-án pedig, amikor a gazdasági bizottság újabb je-68 Uo. 279-281. 69 Az, hogy a Horthy-korszakban pontosan hány képviselő, milyen cégek vezetésben vett részt, azóta sem feltárt. 70 KI 1931-35. I. k. 46-17. 71 KI 1931-35. II. k. 415—116. 72 MOL K 2 Képviselőház elnöki és általános iratok, 1932. február. 73 KN 1931-35. II. k. 38-40. A kormánypártiak láthatóan készültek erre az indítványra, mert — ügyes taktikával — azonnal szemére vetették a szociáldemokrata képviselőknek, hogy a különbö-
