Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kis Domokos Dániel: Drámai hangulat és reális értékelés: „Magyarok Törökországban" és „Egy bujdosó kuruc". Rákóczi-kultusz a színpadon IV/961

962 KIS DOMOKOS DÁNIEL Itt kell megjegyezni, hogy bár 1840-ben Wágner József kiadta az Erkel Ferenc által feljegyzett, némileg átírt indulót, ahogy azt Liszt játszotta: „Emlékül Liszt Ferenczre. Rákóczy indulója. Zongorára alkalmazva Erkel Ferencz." Ugyanakkor még az év elején szerette volna Liszt bécsi kiadójával, Tobias Haslingerrel ezt is kiadatni a már megjelenés alatt álló „Magyar Dalok"-hoz fűzve, „Rákóczy Marsch" cím alatt, de mielőtt a kottát kimetszették volna, a cenzúra betiltotta, legalábbis így tudjuk Liszt több leveléből és beszámolójából.4 Ezért is méltatlankodik egyik mecénásának, Festetics Leónak írt levelében, hogy Erkel is kiadta. Liszt nemességének ügyét pedig, amelyet Festetics Leó gróf kérvényezett a zeneszerző számára, maga a belügyminiszter, Kollowrat gróf utasította el, akit pedig magyarbarát magatartása miatt ekkortájt, úgy 1805 óta Bécsben csak Rákóczinak „csúfoltak".5 De a háttérben Liszt nemességének ügye is állhatott, s hogy azt már megelőlegezve, több neves magyar arisztokrata díszkardot adományozott neki egyik koncertje záróakkordjaként, egyúttal a tervezett, de meg nem valósuló „Nemzeti Conservatorium" felállítása körüli huzavona is közrejátszhatott ebben.6 Különben talán, ahogy a sok-sok későbbi átdolgozás is bizonyítja, maga Liszt sem tartotta még teljesen kiforrottnak munkáját, és a szerzőség sem volt teljesen világos, mert jól tudjuk, hogy ebben az időben már Erkel is — Lisztnél régebben — foglalkozott a témával. Szigligeti Ede — eredeti nevén Szathmáry József — II. Rákóczi Ferenc fogsága című történelmi drámája bizonyult azután a Rákóczihoz kapcsolódó színdarabok közül igazán maradandónak. Ehhez a műhöz azonban a 18-19. században hosszabb út, számos előzmény vezetett. kelt követve Liszt is, talán egy időben, ki később számtalanszor átdolgozta, XV magyar rapszódia, stb., s a napjainkig legismertebbet, nyilván Liszt nyomán, Hector Berlioz, az elismert francia zeneszerző, a kor egyik legkiválóbb hangszerelője dolgozta föl és mutatta be Pesten koncertje zárásaként óriási sikerrel 1846-ban, amely azután a Faust elkárhozása című szimfonikus fantáziában öltött végleges formát. Vö. A Rákóczi-induló. Kiállítás az Országos Széchényi Könyvtár zeneműtárának folyosóján. 2011. A kiállítást rendezte és a kísérő szöveget írta és szerkesztette Mikusi Balázs, a Zeneműtár osztályvezetője. Legrészletesebben a már említett Bónis Ferenc tanulmány foglalkozik a kérdéskörrel. Korábban pedig már 1935-ben Haraszti Emil foglalta össze a Rákóczi-kultusz zenei továbbélését és a Rákóczi-induló történetét nagyívű tanulmányában. Haraszti Emil: II. Rákóczi Ferenc a zenében. In: Rákóczi. Emlékkönyv halálának kétszázéves fordulójára. Szerk. Lukinich Imre. 1-2 köt. Bp. 1935. 2. köt. 169-268. A témakört legújabban összegzi Sziklavári Károly: A „Rákóczi"-dallamhagyomány szerepe a XIX. századi magyar zenében és kultúrtörténetben. In: Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Intézet E-folyóirat 02. http://tortenelem.ekft.hu/efolyoirat/02/sziklavari_karoly.htm 4 Mona Ilona: Liszt Ferenc és a reformkor. 1839-40. In: Liszt tanulmányok. Dömötör Zsuzsa, Kovács Mária és Mona Ilona írásai. Bp. 1980. 81-147., a vonatkozó rész: 128-129. A hivatalos cenzori vagy titkosrendőri jelentés nem áll rendelkezésünkre, a Liszt-kutatók is Liszt leveleire hivatkoznak ebben az ügyben. L. Liszt német nyelvű levele Tobias Haslingerhez, Pest 1840. január 1. és franciául írt levele Festetics Leóhoz, Leipzig, 1840. március 21. Mindkettőt közli Prahács Margit: Franz Liszt. Briefe aus ungarischen Sammlungen. 1835-1886. Gesammelt und erläutert von Margit Prahács. Bp. 1966. 48., 49. A betiltásra 1. Mona I: i.m. 133. 5 Uo. 131. 6 Uo. 135.