Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kis Domokos Dániel: Drámai hangulat és reális értékelés: „Magyarok Törökországban" és „Egy bujdosó kuruc". Rákóczi-kultusz a színpadon IV/961
RÁKÓCZI-KULTUSZ A SZÍNPADON 963 Rákóczi neve az irodalomban és más művészeti ágakban az egész 18. és 19. század jelentős szakaszában is csaknem teljesen tiltott volt. Csupán a történetírók említhették, természetesen többnyire igen negatív előjellel, mint a törvényes uralkodója ellen lázadót.7 És ez sokszor még igen enyhe minősítésnek számított. Sokan az ő személyének gonosz, erőszakos befolyásával mentették magukat, persze előre kialakított forgatókönyv és formulák segítségével - elég, ha csak a kényszerű megbánó memorialisokra gondolunk, Ráday Paléra, Szathmári Király Ádáméra vagy akár a Mikes Kelemennek javasolt, kissé naiv magyarázkodásra, mikor hazatérésének megindításán kezdtek fáradozni.8 De nem egyszer még a protestánsok is, főképpen az evangélikus szerzők, vagy az erdélyi nemesek is élesen kirohantak ellene - főként utólag. Ám ez sem Rákóczira, sem az ilyeneket író, valló személyek rovására nem írható, így még talán valahogy magukat, eszméiket, s talán, bármennyire furcsán hangzik is, magát Rákóczit, legalább a Rákóczi nevet, sokszor minden rejtett jelentéstartalmával együtt átmentették ügyes tollforgató íróink, történetbúváraink. De a túlélés vágya, egy jobb jövőkép kialakítása, vagyis az élni akarás, különösen egy ennyire hosszan elhúzódó szabadságharc után teljesen érthető és elfogadható, különösen a 20. század felől visszatekintve. E folyamatban szinte kivételszámban megy Mikes Kelemen Törökországi leveleinek különös fölbukkanása, és a Görög Demeter és Festetics György támogatásával, majd végül Kultsár István ügyes, bátor hangú bevezetőjével történő megjelenése 1794-ben, a valamelyest „semleges" területnek számító Szombathelyen.9 A Habsburgokkal, vagyis az érdekeket veszélyeztető túlzott központi hatalommal szemben végtére is a magyarság összetartozása, összefogása, sokszor a hovatartozástól függetlenül, a Rákóczi-szabadságharc után is megmutatkozott, természetesen a kornak megfelelő rendi keretek között. Gondoljunk csak a Pálffyakra, a Dőryekre és még hosszan sorolhatnánk a példákat. Bár tudományos igényű munkákban később már egyre objektívebben szólhattak Rákócziról és mozgalmáról, vagyis a szabadságharcról, ám ezt még aligalig merték leírni, sokszor ezt a keveset is a cenzúra ügyes megkerülésével vagy kijátszásával. Emellett regények, mint báró Jósika Miklósé,1 0 hosszabban foglalkozhattak vele, de a nagyközönséget leginkább befolyásolható alkotásokban, mint a versekben, nagyobb óvatosságra voltak ítélve a szerzők. Ilyen például Vörösmarty Mihály híres verse, Egy rabszolga keserve Pompeius sírja felett, amely eredetileg a Mikes búja címet viselte, mely természetesen Rákóczit és a magyar 7 A kérdéskört újabban részletesen tárgyalja Tóth Gergely: Felekezetiség és történelmi emlékezet. A Rákóczi-szabadságharc a 18. századi honi történetírásban. Történelmi Szemle 52. (2010: 1. sz.) 13-36. 8 Vö. Kis Domokos Dániel: A bujdosók - Kényszer és szükséges alkalmazkodás. Az országukat, szűkebb lakhelyüket elhagyni kényszerülő csoportok a Rákóczi-szabadságharc idején és az azt követő években. In: II. Rákóczi Ferenc, az államférfi. Tanulmányok a sárospataki országgyűlés 300. évfordulóján. Szerk. Tamás Edit. Sárospatak 2008. 391-413. 9 Veress Dániel: Egy remekmű kalandjai. Hogyan kerültek haza Mikes Kelemen levelei és hogyan történt első megjelenésük. In: t/o: Mikes és a szülőföld. Tanulmányok. Bukarest 1976. 104-116., különösen a 109. oldaltól. 10 Jósika Miklós: II. Rákóczy Ferencz. 1-6. köt. Pest 1861. Ezt a művét még 1847-ben kezdte írni, de csak jóval a szabadságharc leverése után fejezhette be külföldön.
