Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kis Domokos Dániel: Drámai hangulat és reális értékelés: „Magyarok Törökországban" és „Egy bujdosó kuruc". Rákóczi-kultusz a színpadon IV/961

Kis Domokos Dániel DRÁMAI HANGULAT ÉS REÁLIS ÉRTÉKELÉS: „MAGYAROK TÖRÖKORSZÁGBAN" ÉS „EGY BUJDOSÓ KURUC" Rákóczi-kultusz a színpadon A Rákóczi-kultusz alakulását, koronként történő változását a költői és zenei alkotások mellett a viszonylag kisszámú színpadi művek is tükrözik. A Rákóczi-induló már az ebben a vonatkozásban is mind a mai napig legjelentősebb színdarab, Szigligeti Ede 1848-ban keletkezett és először ugyanekkor bemutatott történelmi drámája, a II. Rákóczi Ferenc fogsága1 előadásai végén is felcsendült. Maga a színdarab a szabadságharc kezdetével és Rákóczi zászlóbontásával, illetve az eredeti színi utasítással együtt ezekkel a szavakkal ér véget: „Rákóczi: [...] kergessük a szerencsét, míg el nem fut szemeink elől. Induljunk tovább. (Induló - a tábor mozgásba jő.)'"2

Természetesen ekkor is a Rákóczi-induló csendült fel, amelyet már 1839 végén Pozsonyban, majd 1840 első felében Pesten Liszt Ferenc népszerűsített, mégpedig saját virtuóz zongorajátékéval és feldolgozásával.3 1 A Szigligeti dráma címében eredetileg Rákóczy szerepel. Általánosan elfogadott abban az időben még ez a névalak volt. Érdekes, hogy a Kolozsvárott 1861-ben felújított darab szeptember 29-i, a bemutató dátumát viselő színlapon y-nal, de az augusztus 13-i előadás színlapján már Rákóczi szerepel, i-vel. Magunk e tanulmányban Szigligeti művének címében általában a ma elfogadott névalakot használjuk. 2 Szigligeti Ede: Il-ik Rákóczy Ferencz fogsága. Eredeti történeti dráma öt felvonásban. Cenzúrapéldány. Worafka József, 1862. márc. 16. Kézirat. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest (a továbbiakban OSzK); Színháztörténeti Tár. NSz M 89., ill. Uo. Nsz M 89/1. 3 Valószínűleg Bihari János játszotta először a Rákóczi-nóta alapján alkotott változatot, amelyet azután az ő játéka alapján, illetve hallatán indulószerűen a 32. cs. és kir. Esterházy-gyalogezred karmestere, Nicolaus Scholl dolgozott föl. Az igen bonyolult keletkezéstörténetet összegezte Bónis Ferenc: Hector Berlioz: Rákóczi induló. Az autográf facsimile kiadása. Keletkezéstörténeti tanulmánnyal közreadja Bónis Ferenc. Bp. 2010. 60.; Márki Sándor szerint viszont már Suppé (1820— 1895) „szintén beleszőtte alaphangját" a „Könnyű lovaság"-ba (Leichte Cavellerie), de már Decret Ferenc írta át először zongorára. Márki Sándor: Rákóczi legendája és története. Erdélyi Múzeum, Uj folyam 6. (1911: 4. sz.) 201-222., itt: 207. Bónis pedig 1823-tól Berlioz művének 1846. évi pesti bemutatójáig egész kronológiát közöl: Scholl nevének említése nélkül az ő feldolgozása tehát már 1828-ban megjelent Berlinben, majd 1838. október 8-án a Pesti Magyar Színház, a későbbi Nemzeti Színház bemutatta Gaál József énekes bohózatát, A peleskei nótáriust, Thern Károly zenéjével, amelyben a Rákóczi-induló is felcsendült. „Rákóczinak erdélyies nótájára" pedig Erkel már 1838. november 30-án a Pesti Magyar Színházban „phantásiát és változatokat játszott zongorán, orchestrum kíséretében". Tehát Erkel már ekkor is írt rá változatot, majd 1839-ben. Bónis F.: i.m. 61. S csak Er-