Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Püski Levente: Képviselői jövedelmek a Horthy-korszakban I/79
92 PÜSKI LEVENTE tették a lakáspénz folyósítását, a már kifizetett részeket pedig illetményeikből levonták. Ezt semmisítette meg a gazdasági bizottság javaslatára a Tisztelt Ház 1925. június 26-i ülésén.5 6 A döntés kormányrendeletekre hivatkozva visszamenő hatállyal jogosnak és törvényesnek ismerte el, hogy a köztisztviselői állásban lévő törvényhozók kettős lakbértámogatásban részesüljenek. A jövőre vonatkozóan az 1925: XXVI. tc. — a választójogi törvény — 182 §-a pedig kifejezetten előírta, hogy a képviselővé választott köztisztviselőknek is jár fizetés és lakáspénz. 1931 elején újra előkerült a kérdés. Akkor megerősítették a korábbi határozatot, illetve tovább pontosították annak kimondásával, hogy a nyugdíjas tisztviselőknél megmarad a kettős juttatás, ellenben a miniszterek, államtitkárok és egyetemi tanárok esetében megszűnik.5 7 A jegyzőkkel szemben már régebb óta hangoztatott kritika, miszerint felületes munkavégzésük nincs arányban díjazásukkal, az 1927-es ciklus elején nyílt politikai vitává fajult. A frontot a puritán felfogásáról ismert Gaál Gaszton nyitotta meg, amikor fölösleges pénzkidobásnak tartotta azt, hogy a házszabályokban előírt hat helyett tíz jegyzői poszt létesítésére kerül sor. Felszólalása után a baldali ellenzék politikusai egymás után csatlakoztak hozzá. Bethlen válaszában rámutatott az ügy pártpolitikai hátterére,5 8 majd — rá jellemző módon — ragaszkodott a bizottsági jelentésben már felajánlott kis kompromisszumhoz. Utóbbi azt jelentette, hogy a tíz jegyző összes tiszteletdíja ne legyen több mint amennyit az előző ciklus legvégén működő kilenc jegyző kapott.5 9 A képviselői illetmények már említett 1927. végi emelése rossz visszhangot kapott a korabeli sajtóban, de a képviselőházban is hangzottak el ellenvélemények, s különösen a Gaál Gaszton vezette Agrárpárt tiltakozott ellene.60 Az egyre súlyosbodó gazdasági válság végleg szétzilálta azt a hallgatólagos konszenzust, ami a képviselői jövedelmek kapcsán korábban a pártok között úgy-ahogy fennállt. Az 1930 decemberében Almásy László házelnök által összehívott pártközi konferencián a résztvevők megállapodtak abban, hogy csökkenteni fogják a képviselői illetményeket.fi ! A kormánypárt utólag — a gazdasági bizottságban éppúgy, mint a plénumon — nyíltan felrúgta a megállapodást, és elvetette mindenfajta csökkentés gondolatát.6 2 Válaszul a témával kapcsolatban korábban kevésbé aktív SZDP nyílt ellentámadásba ment át, és a gazdasági bizottság szokásos jelentéséhez — Kabók Lajos révén — különvéleményt csatolt. Abban Kabók nemcsak a képviselői tiszteletdíjak esetében, hanem az egész állami vonalon átfogó fizetéscsökkentést javasolt, továbbá a képviselőház tisztikara díjazásának teljes eltörlését kezdeményezte. A liberális-demokraták prominens politikusa, Rassay Károly hasonló követeléseket fogalmazott meg, kü-56 NI 1922-26. XV k. 110. NN 1922-26. XXXIV k. 264-266. 57 KI 1927-31. XXIII. k. 430-431. 58 A szokatlanul sok, tíz jegyzői tisztség létesítésére azért volt szükség, hogy a parlamenti pártok arányosan képviseltessék magukat a jegyzői karban, pontosabban a liberális ellenzék is kaphasson egy jegyzői pozíciót. 59 KI 1927-31. I. k. 240-240. KN 1927-31. I. k. 13-14. és 28-29. 60 KN 1927-31. VII. k. 291-294. 61 Pesti Napló, 1930. december 17. 7. 62 KI 1927-31. 430^131.
