Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Püski Levente: Képviselői jövedelmek a Horthy-korszakban I/79
KÉPVISELŐI JÖVEDELMEK A HORTHY-KORSZAKBAN 91 akkor illetményének első alkalommal egy, utána öt napra eső részét veszíti el. Ha pedig a soron következő jegyző nincs jelen, akkor — függetlenül attól, hogy igazolja-e utóbb távollétét — első alkalommal öt, utána pedig 15 ülésnapra eső illetményét veszíti el.5 3 A tömeges hiányzások egyértelműen rombolták a parlament tekintélyét, és az átlagember nem alaptalanul úgy vélte, az elvégzett munka távolról sincs arányban a díjazással. A közvélemény szemében azonban ez csak az egyik negatívumot jelentette. A különböző törvényi előírások lehetővé tették, hogy a tagok törvényhozói feladataik mellett más jövedelemszerző tevékenységet is folytassanak. Nem volt tilos az, hogy a honatyák bizonyos értelmiségi pályákon — ügyvéd, mérnök, orvos stb. — magánpraxist folytassanak, mint ahogyan az is egyre elterjedtebb gyakorlattá vált, hogy különböző gazdasági cégek vezetésében jutottak jól fizető pozíciókhoz. A legkényelmesebb helyzetben a köztisztviselők voltak, hiszen őket a hivatali összeférhetetlenség kiküszöbölése végett — az előírásoknak megfelelően — nyugdíjazni kellett. Ok a továbbiakban egyszerre kapták képviselői tiszteletdíjukat, valamint addigi tisztviselői pozíciójuknak megfelelő nyugdíjat és lakáspénzt. Az a gyakorlat, miszerint a képviselők nem pusztán a tiszteletdíjukból élnek, hanem mellette — bizonyos korlátok között — más jövedelemszerző tevékenységet is folytatnak, a szórványos adatok alapján általánosnak mondható. Az természetesen további kutatásokat igényel, hogy a honatyák különböző jogcímeken milyen egyéb keresetekkel rendelkeztek, de valószínűsíthető, hogy magas összegekről lehetett szó, és a tényleges jövedelem lényegesen meghaladta a képviselői illetmény nagyságát.5 4 Ez a jelenség a közvélemény szemében többek között éppen a meglehetősen magas tiszteletdíjak miatt váltott ki visszatetszést. A tiszteletdíjak erőteljes emelkedése az évtized második felében, az annak fejében elvégzett vagy inkább el nem végzett munka nemcsak a sajtóban, hanem politikai téren, a parlament ülésein is egyre inkább témává vált. A szituáció jellegéből következően főleg ellenzékiek voltak azok, akik ellenérzéseiknek hangot adtak. Farkas Tibor pártonkívüli képviselő még 1924 végén felhívta a figyelmet arra, hogy egyesek kettős minőségben — köztisztviselőként és törvényhozóként — vesznek fel lakbértámogatást, ami nemcsak etikailag kifogásolható, hanem törvénytelen is.5 5 Az 1893. évi VI. tc. 2 §-a ugyanis egyértelműen előírta hogy „azon képviselők, a kik az állam szolgálatában állnak és mint olyanok lakbért húznak, vagy lakással láttatnak el, képviselői lakbérilletményben nem részesülhetnek". A házelnök valóban készséget mutatott a probléma orvoslására. Intézkedése alapján az ügyben érintett 44 képviselőnek 1925 májusától beszün-53 A képviselőház 1928. évi házszabályai. Budapest, 1929. 124. 54 A szociáldemokrata képviselőktől távol állt ugyan a gazdasági-vállalkozói tevékenység, de a különböző munkásbiztosító pénztárakon, illetve pártbéli tisztségeiken keresztül még ők is komoly mellékjövedelemmel bírtak. 55 NN 1922-26. XXIX. k. 92-94. A kettős támogatás kérdése 1924. november l-jétől létezett, miután a nemzetgyűlés döntése alapján — amint korábban szó volt róla — a lakáspénz újra bevezetésre került.
