Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Püski Levente: Képviselői jövedelmek a Horthy-korszakban I/79
90 PÜSKI LEVENTE A Bethlen-kormány nemcsak ekkor, hanem más módon is arra törekedett, hogy saját érdekeinek megfelelően szabályozza az illetmények kifizetésének kérdését. Az 1924 végétől életbe lépett új házszabályok pénzelvonásra ítélték azokat a képviselőket, akik házbeli magatartásuk miatt büntetésben részesültek. A Ház ünnepélyes megkövetésére ítélés esetén 5, jegyzőkönyvi megrovás esetén 10 ülésnapra, kizárás esetén pedig a kizárás időtartamára eső részt kellett levonni az illető tiszteletdíjából.4 8 A szigorítás egyértelműen inkább az ellenzéket sújtotta, tekintve, hogy túlnyomórészt őket érték fegyelmi büntetések. Ezzel szemben a tömeges hiányzás problémájára, amely elsősorban az egységes párti honatyákat érintette, már csak látszatmegoldás született. Az említett, 1924. évi házszabályreform ugyanis megnehezítette a képviselők számára azt, hogy a házelnöktől kérhessék a tanácskozás, illetve határozatképesség megállapítását. A lépés annyiban elérte a célját, hogy a névsorolvasások és az azt követő szankciók a későbbiekben megritkultak,1 9 ugyanakkor meglehetősen álságos volt, hiszen az üléseket továbbra sokszor valósággal üres padsorok előtt kellett megtartani.5 0 Bethlen tehát nem igazán törekedett arra, hogy a — többségében kormánypárti — képviselőket nagyobb fokú jelenlétre kényszerítse, de más apróbb trükkökkel is igyekezett kedvezni embereinek. A honatyák javadalmaikat negyedéves bontásban, előre kapták meg: 1924 júniusáig közvetlenül a házipénztáron keresztül, utána csekk formájában, amit a Postatakarékpénztárnál lehetett beváltani.5 1 A juttatások — az 1893: VI. tc. alapján — attól a hónaptól kezdődőenjártak, amikor az illető megbízólevelét bemutatta, egészen az adott ciklus végéig. Mindez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a választások évében egy hónapban a leköszönő és a megválasztott képviselők is díjazásban részesültek, azok pedig, akiket újraválasztottak, folyamatosan kapták járandóságukat. Az 1931. november 5-i ülésen viszont Vázsonyi János demokrata párti képviselő azzal a váddal állt elő, hogy azon képviselők, akiket a közelmúltban, június végén lezajlott parlamenti választásokon újraválasztottak, mindkét jogcímen felvették tiszteletdíjukat, az ügy azonban nem került kivizsgálásra.5 2 Egyetlen kérdés volt, ahol a kormányzat a parlamenti munka folyamatosságának biztosítása érdekében határozottságot mutatott. Időnként azok is hiányoztak, akiknek jelenléte nélkül nem lehetett az ülést megtartani. Több ízben előfordult, hogy azért kellett késve megnyitni a tanácskozást, mert egyetlen jegyző sem voltjelen időben. A kérdést végül az újabb, 1928. évi reform kívánta rendezni azáltal, hogy anyagi szankciókat helyezett kilátásba a renitens vagy fegyelmezetlen személyekkel szemben. Az új házszabályok kimondták, ha egy napirendre tűzött ügy előadója hiányzik, és távolmaradását nem tudja igazolni, 48 A nemzetgyűlés házszabályai. Budapest, 1925. 176-177. 49 MOL K 2 Képviselőház elnöki és általános iratok, 621. csomó. Az iratanyag nem teljes, és nem derül ki belőle, hogy mely képviselők nem tudták igazolni távolmaradásukat, illetve pontosan kiknél került sor illetménylevonásra. 50 Móricz Zsigmond 1927 novemberében külön cikkben fejezte ki csodálkozását és döbbenetét az „üres terem" láttán. Móricz Zsigmond: Riportok. I. k. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1989. 635. 51 MOL K 2 Képviselőház Elnöki és általános iratok, 694. csomó, a képviselőház költségvetésével kapcsolatos iratok. KI 1927-31. I. k. 227. 52 KN 1931-35. II. k. 40.
