Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Püski Levente: Képviselői jövedelmek a Horthy-korszakban I/79
88 PÜSKI LEVENTE A képviselői tiszteletdíjak az évtized végére értek el egy olyan csúcspontra, melyet sokáig — egészen a II. világháború időszakáig — nem sikerült meghaladni, sőt fenntartani is alig. Kérdés persze, hogy társadalmi síkon ténylegesen mennyit is értek a fenti képviselői járandóságok. Az értékelálló pénz megteremtése, illetve az a tény, hogy a nagy emelések időszaka az évtized utolsó harmadára lezárult, lehetőséget teremt bizonyos összevetésekre. Tagadhatatlan, hogy a társadalom széles rétegeihez képest a honatyák a 20-as évek második felében már komoly összegeket kaptak. Igaz, a közfelfogás szerint a képviselői tevékenység úriemberhez illő foglalkozásnak számított, melynél nem a munkáskereseteket tekintették viszonyítási alapnak. A szakirodalom szerint a középosztályi jövedelmek alsó határát az évi 3500-4500 pengő alkotta, míg a felső szintet, amin túl már inkább nagypolgári szintről beszélhetünk, nagyjából 24000 pengő jelentette. Ebben a keretben a képviselői illetmények nagyjából középtájon helyezkedtek el és megfeleltek a köztisztviselők V-VI. fizetési fokozatának. Ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy a köztisztviselőknek legfeljebb egyharmada kapott a középosztályi nívónak megfelelő juttatást, s a lakosság egészének átlagbére a havi 530-550 pengő körül mozgott, akkor a képviselők a társadalom jól fizetett, a nagy többség által irigyelt jövedelemmel rendelkező részét alkották. A nemzetközi összehasonlítás szintén ezt a kedvező képet erősíti meg, s a magyarországi képviselői illetmények 1929-re már európai szinten is az élvonalba kerültek. A törvényhozók — átszámítva — Franciaországban 843, Németországban 831, Belgiumban 800 pengőnyi tiszteletdíjat kaptak. Közép-Kelet Európában pedig egyértelműen a magyar parlament bizonyult a legbőkezűbbnek. A sokáig élenjáró csehszlovák törvényhozás tagjai 1929-ben havi 850, az osztrák nemzetgyűlésé pedig az igencsak szerény 492 pengőnyi díjazásban részesültek.40 A magyarországi képviselő juttatások azonban nem annyira önmagában a tiszteletdíj mértéke, hanem az ahhoz társuló egyéb tényezők miatt váltottak ki negatív visszhangot a hazai közvéleményben. Sőt a kérdés az évtized közepétől egyre inkább a hazai politikai és közéleti diskurzus fontos témájává vált. Amennyiben a képviselőséget is egyfajta munkavégzésnek tekintjük, a törvényhozás tagjai bizonyos tekintetben lényegesen könnyebb helyzetben voltak, mint a díjazás szempontjából velük nagyjából egy szinten lévő tisztviselők.4 1 Magától értetődően a díjazás a törvényhozói munkáért járt, melynek fontos részét képezte az, hogy a képviselők a bizottsági és plenáris üléseken állandóan jelen legyenek. A tagok azonban távolról sem bizonyultak kötelességtudó honatyáknak, a rendszeres hiányzások szinte kezdettől fogva komoly gondot jelentettek. Az, hogy a képviselők minden alkalommal teljes számban jelen legyenek, persze túlzott elvárás lett volna, a tömeges hiányzás azonban működésbeli gondokat is felvetett. A házszabályok ugyanis bizonyos számú törvényhozó jelenlétét írták elő, melynek hiányában az üléseket nem lehetett megtartani. Azt is rögzítették, hogy a képviselők csak a Ház előzetes engedélyével maradhatnak 40 Pesti Napló, 1929. május 7. 3. Európai szinten egyébként az angol parlamenti tagok tiszteletdijai voltak a legmagasabbak, 1927 végén 925 pengőnyi összeget tettek ki. KI 1927-31. VII. k. 6. 41 Vidéken ennek nagyjából a főispánok vagy a polgármesterek csoportja felelt meg.
