Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Mészáros Kálmán: A szatmári béke aláírói és további sorsuk IV/887
894 MÉSZÁROS KALMAN A béke aláíróinak későbbi pályafutása A 45 aláíró közül 20 személy további sorsáról nem vagy csak alig rendelkezünk adatokkal. Ez olykor (például a két városi polgár, Hunyadi István és Szász Gergely esetében) szinte természetes, de több katonatiszt (Balogh Péter, Berthóty Zsigmond, Kárándy Mihály, Rácz András), jómódú nemes (Ajtay Dániel, Bulyovszky Dániel, Domahidy László, Ilosvay Imre), sőt arisztokrata (Perényi, a két Révay, a két Jósika és Rhédey Ádám) életútjának végét sem ismerjük még jelenleg. Néhányukról annyit tudunk azért, hogy viszonylag korán elhunytak (Bulyovszky Dániel 1714-ben, Révay Imre 1715-ben), de az is előfordul, hogy hosszú életpálya (így az 1744-ben elhunyt Ráttky Dánielé vagy az 1753-ban meghalt Ottlyk Sándoré) vár még feltárásra. Az ismert főúri karrierek közül Károlyi Sándoré továbbra is felfelé ívelt: altábornagyi rangot és az ekkor már csak megtisztelő címként élő kassai vicegenerálisságot, majd 1712-ben grófi címet nyert, amivel családját a magyar arisztokrácia élvonalába emelte. Fontos szerepe volt a békekötés utáni konszolidációban is. Tartományi hadbiztos, helytartótanácsos lett, és élete alkonyán a katonai pálya csúcsát jelentő marsallbotot is megkapta Mária Teréziától. Az öreg Barcsay Mihály még két évig élt birtokain visszavonultan, versírással töltve napjait. Barcsay Ábrahámot, Teleki Mihályt és Wass Dánielt utóbb az erdélyi református rendek guberniumi tanácsosságra (Telekit gubernátorságra is) jelölték, bár eredménytelenül. Wass 1721-ben ugyanazt a pozíciót (az ítélőtáblai ülnökséget) nyerte el, amelyet Rákóczi államában is betöltött. A fiatal (1711-ben mindössze 27/28 éves) gróf Gyulay István, akinek féltestvére, Gyulay Ferenc császári ezredes, majd 1716-tól tábornok volt, mintegy másfél évtizedre a magánéletbe vonult vissza, s katonai pályáját 1726-ban szinte elölről kezdte. Ekkor a császári hadsereg főstrázsamestere lett, majd — 1728-ban elhunyt bátyja nyomdokain haladva — fokozatosan küzdötte fel magát az altábornagyságig. A Gyulaynál is fiatalabb Haller Gábor még 1711-ben elvette Károlyi Sándor leányát. 1713-ban ő is grófi rangemelésben részesült, 1715-ben pedig egészen korai haláláig (1723) erdélyi ítélőtáblai ülnök lett. A két székely primőr közül Daniel József Wass Dánieléhez hasonló pályát futott be: 1727-ben elnyerte az aranyosszéki főkirálybíróságot, amelyet korábban Rákóczi híveként viselt, Daniel István pedig 1737-ben tényleges főúri (bárói) címet kapott, majd Udvarhelyszék főkirálybírája lett. A köznemesek közül többen visszatértek a vármegyei közéletbe: Sztojka László alispánként, Szathmári Király Miklós másodalispánként, Krucsay János, Szentpétery Imre és Vay László pedig országgyűlési követként bukkan fel Szatmár után.3 0 Krucsay 1725-ben a Tiszántúli Kerületi Tábla ülnöke is lett. Az erdélyi Kun István felekezetének szolgálatában jutott közéleti szerephez: 1718-ban az unitáriusok főgondnoka lett. Ebből a csoportból Pongrácz György futotta be a legjelentősebb karriert, bár 1727-ben csak úgy lehetett az Erdélyi Udvari Kancellária tanácsosa, hogy református hitét elhagyva katolizált, 1736-30 JJgyanerre a jelenségre vö. Rákóczi titkárának, Aszalay I. Ferencnek a pályája kapcsán Gyulai Éva e számbeli dolgozatát.
