Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Mészáros Kálmán: A szatmári béke aláírói és további sorsuk IV/887
A SZATMÁRI BÉKE ALÁÍRÓI ÉS TOVÁBBI SORSUK 893 azon levelét, amelyben tábornoki jogkört és az erdélyi csapatok fővezérségét biztosította számára.2 7 ) Az 1711-ben még tíz kuruc oldalon álló brigadéros közül öt írta alá a békét: Perényi Miklós, Szentpétery Imre, Csajághy János, Vay László és Jósika Dániel.2 8 Az ezereskapitányok közül a két Révay báró, Berthóty Zsigmond és Ilosvay Imre ekkor már nem szolgált, Teleki Mihály gróf is csak az ezredtulajdonosi címet viselte. Rajtuk kívül a még aktív ezredparancsnokok közül 16-an írták alá a békét: Nyúzó Mihály (ő a távollévő Sennyey Ferenc dandárának parancsnoka is volt), Krucsay János, Halász Péter, Szathmári Király Miklós, Kókai Márton, Deák Ferenc, Pikó Demeter (a Károlyi-lovasezred parancsnoka), Ráttky Dániel, Beleznay János, Ocskay Sándor, Cseplész János, Gróf Gyulay István, Kárándi Mihály, Tardi Ferenc, Kun István és Rácz András (Teleki Mihály regimentjének parancsnoka). A további aláírók közül Haller Gábor, a Nemes Testőrség főstrázsamestere, Domahidy László, Károlyi testőrségének parancsnoka (udvari kapitánya), Balogh Péter alezredes (Gyulay István vicéje), valamint Ottlyk Sándor és Semsey Miklós főstrázsamesterek sorolhatók a hadvezetéshez. Lényegében a mezei szolgálatban lévő egységek brigadérosai és ezredesei szinte kivétel nélkül megtalálhatóak a névsorban, de alacsonyabb rangú törzstisztek már csak elvétve írták alá a békeokmányt. Az is jellemző, hogy az aláírók Csajághy brigadéroson kívül valamennyien lovassági tisztek voltak.29 A gyalogság a még ellenálló helyőrségekben, Munkácson, Ungvárott, Kassán, Huszton és Kővárban szolgált, és csak ezen erősségek kapitulációjakor tette le a fegyvert. megváltak a szolgálattól. Bercsényi Miklós, Esterházy Antal, Forgách Simon és Csáky Mihály (az imént említett Petrőczyvel és Galambossal együtt) lengyel földön, Mikes Mihály pedig Moldvában tartózkodott. Az itthon maradt generálisok közül Sennyey István Munkács, a frissen előléptetett Ebeczky István Ungvár, Esterházy Dániel pedig Kassa helyőrségének élén állt. Andrássy Pál szintén Kassán tartózkodott, Palocsay György utolsó hónapokbeli tevékenységét pedig nem ismerjük pontosan, de katonai irányító szerepet már nem játszott. Mészáros Kálmán: II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai. A kuruc katonai felső vezetés létrejötte és hierarchiája, 1703-1711. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára.) Bp. 2006. 89. 27 Ezzel kapcsolatban 1. Seres István e számbeli írásának adatait. 28 A 33 brigadéros közül 21 érte meg a szabadságharc végét. Hatan természetes halállal hunytak el még a békekötés előtt, Babocsay Ferenc egyedüliként nyílt csatában esett el Romhánynál, Esze Tamást rendbontó kurucok szétválasztása közben ölték meg, Ocskay Lászlót árulása után másfél évvel, Bezerédj Imrét pedig árulási tervének leleplezése után a kurucok végezték ki, végül Fodor Lászlót és Balogh Ádámot a császáriak fejezték le fogságba esésük után. A kivégzett Ocskayn és Bezerédjn kívül még négyen pártoltak el 1711 előtt (Pongrácz Gáspár, Kisfaludy György és László, Balogh István). A francia brigadérosok közül George Chassant fogságba esett, s 1708 utáni sorsát nem ismerjük, François Damoiseau és Louis Lemaire hadmérnökök kiléptek Rákóczi szolgálatából, Louis Fierville pedig 1708-tól már csak diplomáciai megbízást látott el (de ezrede még 1711-ben is a kassai helyőrségben szolgált). Czelder Orbán a békekötés idején hadifogoly volt (csak 1711 végén engedték szabadon), Ordódy Györgyöt pedig a kurucok tartóztatták le, mikor fel akarta adni Érsekújvárt, de 1711. március 8-án ítélet nélkül szabadult. Szemere László 1710 végén betegen tűnik el a szemünk elől, valószínűleg még a békekötés előtt meghódolt a császáriaknak. Az 1711-ben még Rákóczi hűségén lévő másik öt brigadéros közül Ottlyk György és Sréter János Lengyelországba ment, Náray László Kassán, Szentiványi János Munkácson szolgált, Sennyey Ferenc pedig Munkács és Lengyelország között vitte a híreket, de ők is mind elfogadták az amnesztiát. Mészáros K. : Rákóczi tábornokai és brigadérosai i. m. 89. 29 A kuruc lovasságból lengyel földre csak alakulattöredékek mentek ki, s többnyire azok parancsnokai sem maradtak végleg emigrációban.
