Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Püski Levente: Képviselői jövedelmek a Horthy-korszakban I/79
KÉPVISELŐI JÖVEDELMEK A HORTHY-KORSZAKBAN 87 A teljesség kedvéért persze meg kell említeni: további, igaz nem pénzben folyósított támogatást jelentett az, hogy a honatyák — igazolvány ellenében — kedvezményesen utazhattak a Magyar Államvasutak vonalain. A második fordulópontot 1925 vége jelentette, amikor az államháztartás helyzetének konszolidálódásával párhuzamosan a törvényhozás már nem kényszerült arra, hogy újra és újra a tiszteletdíjak inflálódásának problémájával foglalkozzon. A második nemzetgyűlés kezdetben csupán mérsékelt emelésekről döntött, ám ennek mértéke 1923-25 között látványosan megugrott. A folyamat itt nem állt meg, az utolsó jelentősebb növelésre 1927 végén került sor. A hivatalos indoklás két érvre épített. Egyrészt azt hangsúlyozták, hogy ha a képviselői hivatást nemcsak a gazdagok, hanem a társadalom minden rétege előtt meg kívánják nyitni, akkor megfelelő anyagi díjazást kell nyújtani érte. Olyat, amely tisztes megélhetést biztosít, és nem kényszeríti a tagokat arra, hogy törvényhozói munkájuk rovására egyéb pénzkereső tevékenység után nézzenek, vagy politikai befolyásukat bocsássák áruba. Másrészt a gazdasági környezet változására, arra, hogy a konszolidációs politika eredményei nagyvonalúbb javadalmakat tesznek lehetővé. Néhány tényező azonban gyengítette a fenti érvek hitelességét. Az első nemzetgyűlés képviselői ugyanis úgy voltak szerényebbek önmagukkal szemben, hogy jelentős részük egzisztenciálisan rosszabb helyzetben volt, mint az 1922-26 közötti ciklus honatyái, akik tiszteletdíjuk mellett más jövedelemforrásokkal is rendelkeztek. Az évtized második felének eseményei pedig — később még lesz szó róla — azt mutatták, hogy a képviselők a magas tiszteletdíjak ellenére meglehetősen szoros és etikailag kifogásolható kapcsolatot alakítottak ki bizonyos gazdasági vállalkozásokkal, érdekcsoportokkal. A jelenség hátterében persze tágabb politikai összefüggés is meghúzódott. Az évtized közepén-második felében végrehajtott nagyarányú tiszteletdíj-emelések ugyanis időben jórészt párhuzamosan zajlottak a tisztviselői karban végrehajtott fizetésrendezésekkel, melyeknél a kormányzat jelentős nagyvonalúságot mutatott.3 7 A képviselők ebben a vonatkozásban egyértelműen az államhivatalnoki réteg felső csoportjával állíthatóak párhuzamba. Bár a képviselői javadalmakról a Tisztelt Ház saját hatáskörben döntött, joggal feltételezhető, a háttérben a bethleni politika azon sajátossága húzódott meg, miszerint a kormányzat iránti lojalitást anyagi téren is meg kell alapozni, különösen azok esetében, akik kulcspozíciókat töltenek be.3 8 Az ismert liberális ellenzéki politikus, Rassay Károly szerint Bethlent és politikustársait kezdettől fogva ez a fajta szemlélet jellemezte.3 9 37 Az állami tisztviselők esetében 1924-ben és 1927-ben került sor a fizetések jelentős emelésére, a képviselők esetében ennek időpontjai: 1923, 1925 és 1927. 38 Erre utal, hogy a tisztviselői karon belül a fizetések igen nagy szóródást mutattak, attól függően, hogy az illető a hierarchia mely szintjén állt. Gyáni Gábor - Kövér György : Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 263-264. 39 Rassay szerint, amikor 1920-ban Bethlenék a nemzetgyűlés két nagy pártja mellett egy új szerveződés létrehozásán fáradoztak, akkor őt vállalati igazgatósági tagságok ígéretévek próbálták magukhoz csábítani. Rassay Károly: Politikai emlékezéseim. Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár. 867. f. 2/r. 162-163.
