Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Püski Levente: Képviselői jövedelmek a Horthy-korszakban I/79
86 PÜSKI LEVENTE A képviselői illetmények emelése 1925 végén már olyan nagyvonalúra sikeredett — lényegében a tisztviselői fizetések V fokozata 1. kategóriájához igazodott —, hogy a Tisztelt Ház két évig nem nyúlt hozzá,3 2 s a következő jelentősebb reformra csak 1927 végén került sor. A képviselőház december 13-i döntése alapján a járandóságok a következőképp alakultak. A honatyák tiszteletdíja havi 730, lakáspénze 145 pengő, az elnöké — a már ismert szorzószámok alapján — 1840, az alelnököké és a háznagyé 920, a jegyzőké 332 pengő lett.33 Ez az 1927 végi illetmény-megállapítás az addigi legmagasabb tiszteletdíjakat jelentette, az „egyszerű" képviselők esetében havi 875, illetve évi 10500 pengőt, és mivel a lakáspénz — a sajátos számítási rendszernek köszönhetően — tovább emelkedett, az összilletmény is nőtt. 1929-re elérte a csúcsot jelentő havi 913 pengőt,3 4 ami éves szinten közel 11 ezerre (10956) rúgott. Az illetmények mértéke az évtized folyamán nagy ingadozásokat mutatott a politikai-gazdasági helyzet függvényében. Az első nemzetgyűlés tagjai még komoly önmérsékletet tanúsítottak. Meglehetősen keveset foglalkoztak a kérdéssel, s ha mégis megtették, akkor minden esetben relatíve szerény összegeket állapítottak meg a maguk számára. A két korábban jelzett elv közül a képviselők egyértelműen amellett kötelezték el magukat, hogy a parlamentnek ki kell mutatnia egyfajta szolidaritást a társadalom egésze felé, és az általános szegénység, a súlyos gazdasági helyzet önmérsékletet követel a törvényhozás tagjaitól is. Hozzáállásuk persze nem választható el attól a ténytől, hogy — amint jeleztük — a képviselők számottevő része a társadalom alsóbb rétegeiből érkezett, illetve bizonyos fokig nyitott volt a szociális kérdések iránt. A második nemzetgyűlést már alapvetően más felfogás jellemezte, s a politikai erőviszonyok átalakulása következtében a képviselők hozzáállása a kérdéshez alapvetően megváltozott. A választásokon győztes Egységes Párt frakciója egyre jobban kezdett a századelő képviselőházára hasonlítani, ami főleg egyes társadalmi csoportok — földbirtokosok, tisztviselők és főállású jogászok35 — növekvő arányában ragadható meg. Ráadásul a párton belül egyre inkább azok kerültek előtérbe, akik személy szerint is készek voltak a javadalmak emelésének felkarolására. Ennek egyik apró, de egyértelmű jele volt az, hogy a házelnöki poszton Gaál Gasztont Scitovszky Béla váltotta fel. A folyamat következményeként kísérlet történt a tiszteletdíjak mértékének emelésére. A kérdés tartós rendezését persze akadályozta az infláció és a költségvetés rossz helyzete. Eleinte a nemzetgyűlés többféle metódussal kísérletezett és a helyzet csak 1923 végétől kezdett stabilizálódni, több tekintetben is. Ekkor vált egyértelművé, hogy a képviselők konkrétan meghatározott összegű tiszteletdíjat,3 6 s mellette egyetlen kiegészítő juttatást kapnak, az mindenkori inflációhoz igazított lakáspénzt. 32 Jóllehet 1927 elején a nemzetgyűlés kétkamarás országgyűléssé alakult át, a honatyák nem használták ki az alkalmat egy újabb illetményrendezésre. 33 KI 1927-31. VII. k. 7. és KN 1927-31. VII. k. 294. 34 730 plusz 183 pengő, azaz a tiszteletdíj és a lakáspénz együtt. 35 Barta Róbert-. Az Egységes Párt képviselőinek társadalmi összetétele az 1920-as években. In: Hatalom és társadalom a XX. századi magyar történelemben. Szerk: Valuch Tibor. Osiris Kiadó-1956-os Intézet, Budapest, 1995. 407-118. 36 Tehát nem napidíjat és ennek nagyságát a Ház mindig alkalomról alkalomra állítja meg.
