Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kalmár János: Szatmár, 1711: vég, folytonosság, kezdet IV/875

SZATMÁR, 1711: VÉG, FOLYTONOSSÁG, KEZDET 881 kapcsolatos visszaélések. 1708 júniusában született meg az a rendi javaslat is, amelynek értelmében ismét megfogalmazták, hogy a magyarországi honosságot nyert idegenek ezer aranyat fizessenek a nádornak az indigenátusért, amellyel kapcsolatban azt kérték az uralkodótól, hogy az ilyen címen befolyó összeget fordítsa az ország javára.1

9

Ez az 1687.évi országgyűlés hasonló tartalmú határozata (27. tc.) után azért lehetett indokolt, mert úgy látszik, hogy a honosítottak közül sokan nem tettek eleget ezzel összefüggő anyagi kötelezettségüknek. Kifejezetten érdekes, ahogy a diéta résztvevői az elpártoltakhoz viszonyultak: állást foglaltak a velük kapcsolatban használt pejoratív jelzőkkel szemben, és elvetették a Rákóczi táborába állottak proskribálására vonatkozó javaslatot, bízva abban, hogy így nagyobb esélye marad az uralkodó hűségére való visszatérésüknek. Erre háromhavi türelmi időt helyeztek kilátásba, amelyen belül felkínálták számukra az általános amnesztiát, persze a konföderáció és a trónfosztás érvényének megtagadása esetén.2

0 A fenti kérdések némelyikét már a Magyar Királyság oszmán fennhatóság utáni új berendezése céljából készített rendi javaslatokban is hasonló értelemben exponálták. Ezek egyike szintén Esterházy Pál nádortól, 1688 áprilisából származik. Ebben ő — a nádori hatáskör jelentős mértékű kiterjesztése, többek között egy irányítása alatt működő, Guberniumnak nevezett központi kormányszék létesítése mellett2

1

— az igazságszolgáltatás megreformálását javasolta a Királyi Tábla összetételének megváltoztatása által,2

2

szükségesnek tartva továbbá a korábbi főkapitánysági szervezet átalakítását, mégpedig úgy, hogy azt — az ország középső, felszabadulóban lévő területét illetően immár feleslegessé válva — a perem-, illetve a határvidékeken szervezzék újjá. Az ennek keretében a Magyar Királyságban állomásozó német, horvát és magyar katonai kontingenseket nemzetiségenként azonos létszámúnak képzelte el, mindegyiküket saját anyanyelvű parancsnokok irányítása alá rendelve.2

3 Ha a fentiekben felsorolt sérelmeket és javaslatokat összevetjük a Manifestumban vagy Recrudescuntban, azaz a szabadságharc kiáltványában szereplőkkel, meglepő hasonlóságokra bukkanunk. Az utóbbinak is a bécsi kormányzat által a koronázási hitlevélben foglaltak sorozatos megszegése, az ismétlődő és szinte minden területre kiterjedő törvénysértések képezik a vezérmotívumát. Abban is nehezményezik, hogy alig akad Magyarországon olyan erősség, amelynek magyar parancsnoka lenne. Szóvá teszik az idegenekből álló Udvari Tanácsnak a magyar ügyekben vitt szinte kizárólagos szerepét, a bécsi Udvari Kamara hatásköri túllépéseit: egyrészt a Magyar Kamara alárendelésére irányuló 19

Rákóczi tükör. Naplók, jelentések, emlékiratok a szabadságharcról. 1-2. köt. Szerk. Köpeczi Béla - R. Várkonyi Ágnes. (Magyar Századok) Bp. 1973. 398. (a továbbiakban Rákóczi tükör) Ilyen tartalmú törvény már született az 1687-1688. évi országgyűlésen is (1687:27. tc.). CJH 352. 20

Rákóczi tükör, 398. 21

Iuányi Emma: Esterházy Pál nádor és a magyar rendek tervezete az ország új berendezésével kapcsolatban. Levéltári Közlemények 42. (1971: 1. sz.) 140., ill. magyar fordítása Uő: A 'Magyar Einrichtungswerk'. In: Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3^1. (Discussiones Neogradienses 4.) Salgótarján 1987. 160. 22

Iványi E.: Esterházy Pál nádor i. m. 141. 23

Uo. 143-146.