Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kalmár János: Szatmár, 1711: vég, folytonosság, kezdet IV/875

880 KALMÁR JÁNOS döntéseit,1

5

mindenekelőtt a trónfosztásra vonatkozót. A bécsi kormányzat azonban nem hallgatott e javaslatra. 1707. április 12-én I. József nevében írt körlevelet adott ki, amelyben a szövetkezett rendekre hárította a felelősséget a polgárháborúért, és megtiltotta az ónodi gyűlésen való részvételt, előre semmisnek nyilvánítva annak határozatait, egyszersmind királyi bocsánatot helyezve kilátásba az uralkodó hűségére visszatérők számára.1

6 Hosszas unszolásnak engedve, I. József végül mégiscsak összehívta az országgyűlést 1708 tavaszára, Pozsonyba. Az ott előterjesztett sérelmek szövege a kormányzat szemére vetette, hogy figyelmen kívül hagyja az ország több sarkalatos törvényét. Köztük azt, hogy még a hűtlenséggel vádolt nemes is csak törvényes elmarasztalás alapján tartóztatható le. így aztán gyakran foganatosítják velük szemben a puszta vádra hivatkozva akár a legsúlyosabb büntetéseket is. Ezért azt igényelték a rendek, hogy szüntessék meg az idegenekből álló bíróságok tevékenységét, ítéleteiket helyezzék hatályon kívül, az általuk elítélteknek pedig szolgáltassanak elégtételt. A katonaság által önkényesen szedett adók eltörlése szintén a kívánságok közé került, hangsúlyozva, hogy a jövőben csak országgyűlési jóváhagyás alapján vessenek ki állami adót. Hasonlóképpen diétái jogkörbe szándékozták utalni a só árának megállapítását. Törvénytelennek minősítették a világi birtokok visszaadása fejében a volt hódoltsági területen szedett fegyverváltsági díjat, amely oly sok nemesi családot szegényített el. Emiatt követelték az Újszerzeményi Bizottság megszüntetését, és azt, hogy az általa kezeitjavakat ellentételezés nélkül szolgáltassák ki azoknak, akiket megilletnek. A rendi kívánságok között szerepelt az is, hogy legalább három évenként tartsanak országgyűlést.1

7 Mindezek mellett a rendek újra — a 16. század óta immár sokadszor — hangot adtak azon óhajuknak, amely szerint a Magyarországot érintő ügyekben kizárólag magyar hivatalnokok jáijanak el, s hogy a Magyar Királyi Udvari Kancelláriát szabadítsák meg a külföldi hatóságoktól való függőségtől, és tagjai között ne legyenek idegenek. A kurucokkal való megbékélés érdekében máris hasznos szolgálatokat tett Keresztély Ágost prímás kivételével, az egyházi és világi méltóságokat, valamint a magas katonai tisztségeket külföldiek helyett magyarokkal töltsék be. A felsőtábla azon is vitázott, hogy hozzanak-e határozatot Erdélynek a Magyar Koronához való tartozásáról, vagy általánosan fogalmazzanak a kérdésben, úgy, hogy az egykor a Magyar Koronához tartozott valamennyi, pillanatnyilag birtokolt területet csatolják ismét az országhoz.18

Törvénykezési időszakokban működjenek ismét a hazai bíróságok, a királyi jogügy igazgató pedig a hazai törvények szellemében járjon el, s szűnjenek meg a magszakadásokkal 15

Ezt az Opinio principis palatini ac magnatum Viennam convocatorum [...] című, 1707. március végén Bécsben kelt szöveget kivonatosan ismerteti Horváth Mihály: Magyarország történelme. VI. köt. Pest 18722. 461-464. 16

Uo. 464. 17

Ezt ismételten törvénybe foglalták (1715:14. tc.): Magyar Törvénytár / Corpus Juris Hungarici. 1657-1740. évi törvényczikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp. 1900. 446. (a továbbiakban CJH) 18

Az 1715:92. tc. Erdélyét ugyan nem, de Pozsega, Verőce, Szerém, Csongrád, Csanád, Arad, Békés, Zaránd, Torontál, Szörény, Máramaros, Kraszna, Kővár és Közép-Szolnok vármegye visszacsatolását elrendelte. CJH 512.