Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kalmár János: Szatmár, 1711: vég, folytonosság, kezdet IV/875
Kalmár János SZATMÁR, 1711: VÉG, FOLYTONOSSÁG, KEZDET A vég Az 1711. évi szatmári megegyezés csaknem valamennyi történeti összefoglalónkban, miként egyéb históriai munkáinkban és történeti tudatunkban, korszakhatár volta mellett mérföldkő gyanánt is szerepel.1 A különböző publikációk általában azt hangsúlyozzák, hogy minek vetett véget. Ettől függ többnyire a minősítése is. Tudniillik attól, hogy kinek a szemében mit és hogyan látszott lezárni. Közvetlenül persze a Rákóczi-szabadságharcot. De vannak, akik szerint az ígéretes folytatás, a II. Rákóczi Ferenc által kitűzött célok külső segítséggel remélhető megvalósulásának útját vágta el,2 míg mások úgy gondolják, hogy a megalázó katonai vereséget és az annak nyomán bizonyosan bekövetkező leszámolást előzte meg.3 (Ezúttal nem feladatunk ebben a vitában állást foglalni.) A szatmári egyezség azonban sokhelyütt nemcsak a Rákóczi-szabadságharc befejezése miatt számít határkőnek. Egy jóval hosszabb korszak végállomását jelzi, valahányszor a „függetlenségi" harcok időszakának végét jelölik vele.4 Nem boncolgatva most e szerintünk nagyon is vitatható fogalomhaszná-1 Csupán a legfontosabbak közül pl. Szalay László: Magyarország története. VI. köt. Pest 1859. (befejezetlen); Horváth Mihály. Magyarország történelme. VII. köt. Bp. 18732. (ennek XIX. könyve „A nemzeti kibékülés és meggyöngülés korszaka 1711-1740" címet viseli); Marczali Henrik: Magyarország története III. Károlytól a bécsi congressusig (1711-1815). (A magyar nemzet története VIII.) Bp. 1898.; Szekfű Gyula: Magyar történet. IV köt. Bp. 19352. 317. (itt a 18. század történetének, az ún. barokk rendi korszaknak az elbeszélése az 1711 utáni időszakkal kezdődik); Magyarország története 1526-1790. A késői feudalizmus korszaka. Szerk. H. Balázs Éva - Makkai László. (Magyarország története. Egyetemi tankönyv II.) Bp. 1962. 389.; Vita a feudális kori magyar történelem periodizációjáról. (Értekezések a történeti tudományok köréből, Új sorozat 45.) Bp. 1968. 23. 2 Magyarország története 1686-1790. 1. köt. Főszerk. Ember Győző - Heckenast Gusztáv. (Magyarország története tíz kötetben 4/1.) Bp. 1989. 251-252.: „A nemesség elvesztette lehetőségét, hogy a Habsburg Birodalom keretei között az örökös tartományokkal egyenrangú helyzetet biztosítson az országnak. [...] A szatmári megegyezés Rákóczit emigrációba taszította, elvágta az utat, hogy a szabadságharc vezetője maga fejezze be nemcsak a háborút, hanem a béketárgyalásokat is." 3 „[...] megmentette a függetlenségi háborút és az országot a katasztrofális katonai vereségtől s annak összes politikai következményétől. Valószínű, hogy egy másfajta befejezés végzetes lett volna az etnikai állományában az előző évszázadokban katasztrofálisan megfogyatkozott magyarságra." Bánkúti Imre: A szatmári béke. (Sorsdöntő történelmi napok 6.) Bp. 1981. 146., ill. „A szatmári béke megmentette a nemzetet a katonai vereséggel járó tragikus következményektől, s ezzel a legtöbbet érte el, amit 1711-ben el lehetett érni." Kovács Ágnes: Károlyi Sándor. (Magyar História. Életrajzok) Bp. 1988. 123. 4 Vita a magyarországi osztályküzdelmekről és függetlenségi harcokról. Elő- és utószó Pach Zsigmond Pál. Bp. 1965. 386-367.; Vita a periodizációról i.m. 33.
