Századok – 2012

TANULMÁNY - Balogh Margit: Ikonná dermedt emlékirat, avagy egy jó pásztor naplója. Mindszenty József bíboros emlékiratainak története I/3

4 BALOGH MARGIT Croix november 30-ai és december 2-3-ai számaiban megjelent két figyelmeztetés tükrözi, s ezek szerint: „Minden meghatalmazás, amelyet Mindszenty bíboros korábbi titkárai és ceremoniálisai kaptak, el van törölve. Senkinek külföldön nincs joga arra, hogy a bíborosra hivatkozzon."3 (Azaz Vecsey Józsefnek sem, aki kulcsszemély lesz a bíboros mellett a bécsi emigrációban 1971-1975 között, s lényegében ő fogja majd össze az emlékiratok kiadásával kapcsolatos teendőket. Ugybuzgalma egyéni ambícióval társult, nem egyszer kihasználta Mindszenty egyébként is konzervatív beállítottságát és naivitását.) A szentszéki tisztviselő azt is közölte, hogy az Államtitkárság megbízható információkkal bír Mindszenty bíboros fogságáról és a forradalom napjaiban tanúsított magatartásáról. „A bíborosnak fogsága idején sohasem volt lehetősége, hogy visszaemlékezéseit írja. Az sem lehet kérdés, hogy ilyesmivel foglalkozott volna a szabadság Budapesten megélt napjaiban. Ha akarta volna is ezt, nem lett volna rá intellektuálisan képes... Ilyen körülmények között a prímás állítólagos visszaemlékezéseire vonatkozóan terjesztett minden értesülés a legélénkebb képzelet szüleménye csupán."4 Ráadásul a Monsignore nemcsak a beharangozott visszaemlékezések hitelességét vonta kétségbe, de kiadásukat veszélyesnek, „különösen kellemetlen következményekkel" fenyegetőnek ítélte. Aki találkozhatott a bíborossal 1956 forradalmi napjaiban, azt tapasztalhatta, hogy a fogság évei és az átélt megpróbáltatások mély nyomokat hagytak benne. „Amikor a peréről kérdezték, nem tudta összpontosítani emlékeit, csupán kihallgatásának első két napját őrzi emlékezetében. Arra emlékszik még, hogy e napok végén egy olyan dokumentum aláírására kényszerítették, amelynek az értelmét már nem volt képes felfogni. Egy pillanatra visszanyerve a lélekjelenlétét rövidítve az aláírása fölé írta: coactus feci. Ezután elborította őt az éjszaka."5 A bíboros 1956. november 4. utáni sorsát illetően ekkor még Róma is sötétben tapogatózott. Az amerikai hatóságok ugyan tudomására hozták, hogy Mindszenty bíboros a budapesti követség vendége, de személyesen tőle nem kaptak sem közvetlen, sem közvetett úton semmilyen üzenetet. Ezért is zárták ki, hogy ugyanebben az időben ugyanaz a bíboros megírta volna emlékiratait, és a sajtó révén átadta volna a legzajosabb hírverésnek. Vajon honnan származhatott a hitelességre kényes neves lapok információja? A szálak egy magyar 3 AMAE Série: Europe, 1956-1960, sous-série: Hongrie, dossier: 101 Questions religieuses, janvier 1956-juin 1957. fol. 142. Roland de Margerie, Franciaország szentszéki nagykövetének 878/ EU számú jelentése a külügyminiszter részére. 1956. december 7. 4 Uo. fol. 144. Samorè titkár név említése nélkül olyan papi személyt említett információforrásként, aki a prímás mellett töltötte napjait október 31. és november 4. között, majd sikerült elmenekülnie Budapestről. Beszámolóját és ítéletét különösen megbízhatónak tekintették. - A francia szentszéki követ értesüléseiről tájékoztatták a párizsi amerikai diplomáciát: National Archives and Records Administration Record Group (a továbbiakban: NARA RG) 84. Foreign Service Posts of the Department of State, Hungary, Budapest; Subject Files Relating to Cardinal Mindszenty, 1956-1972. Entry 2691-B, Box 1. Mindszenty-Classified, 1956-June 1957. 570.3 Vallás (Mindszenty) Beszélgetés jegyzőkönyve, 1957. január 7. Amerikai nagykövetség, Párizs, 1957. január 18. Résztvevők: Etienne Manac'h, a francia Külügyminisztérium Kelet-európai Szekciójának vezetője és Walter J. Stoessel, Jr. amerikai diplomata. (A budapesti amerikai követségnek másolatban kiszignálva.) 5 Uo. fol. 143.