Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kovács Ágnes: Károlyi Sándor és Pálffy János a szatmári megegyezésért IV/853
858 KOVÁCS ÁGNES De legalább ennyire hiú ábrándnak bizonyult Rákóczi bizakodása I. Péter cár segítségében is. Mivel nehezen hihető, hogy a fejedelem mit sem tudott arról, hogy 1710 novemberében a Porta Franciaország egyetértésével, sőt bíztatására üzent hadat Oroszországnak, rendkívül naivnak tűnik azon reménye, hogy az ő ajánlására Franciaország szövetséget köt Oroszországgal, és megakadályozza a háború kirobbanását. Cserében Oroszország támogatását várta, és mélyen csalódott, amikor 1711 májusában, Javorovban maga a cár közölte vele, hogy Baluze francia követ minderről egy szót sem ejtett személyes találkozásuk alkalmával. Csak a svédekkel való békekötésben vállalt volna szerepet, valamint a kurucok támogatását kérte I. Pétertől. Ekkor már a fejedelem is belátta, hogy a török ellen további hadviselésre kényszerülő Oroszország nem segíthet, mert nem kockáztathat meg egy nagyobb konfliktust a Habsburg Monarchiával a magyar ügy miatt.1 7 Ha eszébe jutott egyáltalán, ekkor igazolódni láthatta a Károlyi április 3-án kelt levelében írottakat: „ne ragaszkodjék külső monarcháknak álumbra formában lévő reménségéhez..."1 8 Károlyi soraiban szinte megismétlődött Pálffy korábbi, neki és közvetve Rákóczinak is szóló figyelmeztetése, amelyet Komáromi Csipkés György közvetített még 1710 decemberében: „Ne bízzon az külső hatalmasságok segétségében és hitegetésekben, mert azokban megcsalattatik.. ,".19 Bár nem tudom bizonyítani, hogy az egyeztetések során szó esett volna róla, más források alapján megállapítható, hogy Károlyi és Pálffy a török veszélyről is hasonlóan vélekedtek. Megítélésük szerint ez a felszabadító háború sikerei ellenére sem szűnt meg, mert a Porta csak kényszerűségből fogadta el az 1699. évi karlócai békét. A tárgyalópartnerek arról is meg voltak győződve, hogy egy oszmán offenzíva esetén Magyarország önerőből nem tudja magát megvédeni. Amikor Károlyi a szenátus első, Miskolcon tartott gyűlésére elkészítette a Csekély Elmélkedés című feljegyzését, egyebek között arra hivatkozva javasolta a Habsburgok örökös magyarországi királyságát deklaráló 1687. évi II. törvénycikk tiszteletben tartását, hogy úgysem tudná Magyarországot senki megvédeni a dinasztiától és a töröktől: „nincsen oly monarcha, az ki ellene [azaz a Habsburg-ház] és a török monarchia ellen az országot megoltalmazhatná."2 0 Erre és „minden szomszédok"-ra való tekintettel, az ország és a kereszténység védelmében azt is javasolta, hogy a helyőrségekben és a mezei seregekben szolgáló magyar és „német" katonaságból kb. 10000 fős sereget kellene lét-17 Bánkúti /..' A szatmári béke i. m. 122.; Benda Kálmán: Rákóczi és az európai hatalmak. In: Európa és a Rákóczi-szabadságharc i. m. 29-30.; valamint Köpeczi és Váradi-Sternberg tanulmányai. Köieczi Béla: Az orosz segítség reménye és a szatmári béke. In: A Rákóczi-szabadságharc vitás kérdései. Tudományos emlékülés 1976. január 29-30. Szerk. Molnár Mátyás. Vaja-Nyíregyháza 1976.; Váradi-Sternberg János: Rákóczi és I. Péter diplomáciai kapcsolatai a szatmári béke után. Uo., valamint 1. még Baráth Julianna és Gebei Sándor e számbeli friss írásait. 18 Magyar Országos Levéltár, Budapest; G 15, A Thököly- és a Rákóczi-szabadságharcok levéltárai, Rákóczi-szabadságharc levéltára, Emigrációba vitt rész I. 1. Caps. H. Fasc. 239. 1711. április 3. 19 Pulyai J.: Szatmári békesség i. m. 65. 20 Csekély Elmélkedés. In: A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Kiadja gróf Károlyi Tibor. Sajtó alá rendezi Géresi Kálmán. V k. Bp. 1897. 365. A törökök ellen, a Rákóczi és I. Péter között 1707 őszén létrejött szövetség alapján, a Porta támadásától tartó, majd azzal háborúba keveredő Oroszország elvileg alternatívát jelenthetett volna, valójában azonban — a fent említett okok miatt — nem volt az.
