Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Püski Levente: Képviselői jövedelmek a Horthy-korszakban I/79
KÉPVISELŐI JÖVEDELMEK A HORTHY-KORSZAKBAN 83 Az első nemzetgyűlés tehát nem tudta megnyugtatóan rendezni a kérdést, az a metódus viszont, ahogyan a döntések megszülettek, a későbbiekben általános gyakorlattá vált. A képviselői illetményekre vonatkozóan mindig a Ház pénzügyeiben egyébként is illetékes gazdasági bizottság állt elő kidolgozott javaslattal, melyet a plénum házhatározattal megerősített. Annak érdekében, hogy az élesebb konfliktusok elkerülhetőek legyenek, és a képviselők ne a plénum nyilvánossága előtt vitatkozzanak a kérdésről, a parlamenti döntést informális, előzetes pártközi egyeztetések előzték meg. Ezek többnyire sikeresek voltak, s mivel a bizottsági jelentés nem pusztán többségi véleményt tükrözött, hanem széles konszenzusra épült, az illetményrendezéseket — egy rövidebb időszaktól eltekintve17 — nem kísérték éles politikai összecsapások. Ugyanakkor a képviselők maguk is több ízben elismerték, hogy ez az eljárás jogi szempontból erősen kifogásolható, sőt, 1927 végén házhatározat is született arról, hogy a képviselői illetményeket törvényi úton kell rendezni.1 8 A többször sürgetett törvényi szabályozásra azonban a korszak folyamán soha nem került sor.1 9 Röviddel a második nemzetgyűlés megalakulása után kísérlet történt a kérdés átfogó rendezésére. A testület — a már ismertetett eljárás keretében — konkrét összeg meghatározása helyett kimondta, hogy a jövőben a képviselői tiszteletdíjakat mindenkor a köztisztviselők VI. fizetési osztálya 1. fokozatához kell igazítani.2 0 A külön elnöki juttatásokat változatlanul hagyták, az alelnököknek és a háznagynak a képviselői illetmény egészét, a jegyzőknek pedig a felét szavazták meg. A javaslat parlamenti tárgyalása viszont egy további problémára is felhívta a figyelmet, nevezetesen arra, hogy számos képviselő úgy vette fel járandóságát, hogy rendszeresen hiányzott az ülésekről. Ezért a nemzetgyűlés többsége elfogadta Rassay Károly ellenzéki képviselő indítványát, miszerint a díjazást kössék össze az üléseken való jelenlét kötelezettségével.2 1 A megemelt képviselői illetmény egyébként nem tekinthető kirívóan magasnak, és — amint arra a honatyák rámutattak — még mindig elmaradt a szomszéd államokétól. Nagyjából egy minisztériumi osztálytanácsos fizetésének felelt meg, ami 1922 nyarán havi 9000, illetve évi 108000 koronát tett ki. Az említett, 1922. júniusi döntés nem szólt az elnök külön javadalmáról, melynek döntően személyi okai voltak. Gaál Gaszton egységes párti képviselő, a nemzetgyűlés megalakulásakor megválasztott házelnök ugyanis felettébb szerénynek bizonyult, amit utódáról, Scitovszky Béláról már nem lehet elmondani. 1922 októberében sor került az elnöki tiszteletdíj kérdésének újratárgyalására is, arra hivatkozva, hogy a legutóbbi rendezés következtében a háznagy és 17 A viszonylagos nyugalom majd a '20-as évek második felében és a '30-as évek elején borul fel átmenetileg. 18 http://www.ogyk.hu (Letöltés: 2010. 11. 06.) Képviselőházi Napló (a továbbiakban KN) 1927-31. VII. k. 294. 19 Ennek oka valószínűleg éppen a nyilvánosság bizonyos mértékű kizárására való törekvésben keresendő. Ha ugyanis a rendezésre törvényjavaslat formájában kerül sor, annak plenáris tárgyalásán aligha elkerülhető a pártok, illetve a politikai csoportok nézetei közötti vélemények ütközése, vitája. 20 Bár a vonatkozó bizottsági jelentés nem egyértelmű, de ehhez a tiszteletdíjhoz még hozzá kell számítani a lakáspénzpótlékot is. NI 1922-26. I. k. 38-39. 21 http://www.ogyk.hu (Letöltés: 2010. 11. 08.) NN 1922-26. I. k. 91.
