Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823
844 GEBEI SÁNDOR kintélyét nemcsak aláásta I. Péter előtt, hanem — úgy véljük — egyszer s mindenkorra diszkreditálta. Ennek ellenére a fejedelem tovább reménykedett a helyzetén gyökeresen javító cári intézkedésekben. Éppen a szatmári megegyezés napján, 1711. április 28-án, került sor Jaworówban II. Rákóczi Ferenc és I. Péter első találkozójára. Az orosz ajánlat egyértelmű volt: béküljön meg az „Ausztriai Házzal", illetve vesse latba tekintélyét az orosz-török konfliktus elsimításában. Amíg a török háború győzelmesen be nem fejeződik, addig nem számíthat a fejedelem sem katonákra, sem pénzre. Ezt a döntést az sem befolyásolta, amikor Péter cár néhány nap múlva, II. Ágost király április 20/május 1-i gyorspostájából értesült I. József császár és magyar király haláláról.8 4 A Jaworow melletti Zaluze-ban Rákóczi, valamint a mellette lévő szenátorok és főemberek tíz napon át vitatkoztak a magyarországi és az erdélyi állapotokról, nevezetesen, hogy I. József halálával interregnumban van-e az ország vagy nem? Az 1707. évi, konföderáció által hatályosított detronizáció érvényessége fennáll a továbbiakban is vagy nem? A nagyszombati pontok változtatás nélkül érvényesnek tekinthetőek-e vagy egyes pontjai módosítandóak-e? A szabadságokért vívott háború folytatható-e? Ha igen, milyen formában? A Rákóczi-Bercsényi stratégia a korábbiakhoz képest mit sem változott. Megalkuvás nélkül folytatni kell a harcot a becsület és a tisztesség megőrzéséért, vállalni kell a Curtius szerepet, azaz az önkéntes áldozatvállalást, nem szabad az utókor emlékezetében árulóként fennmaradni8 5 - ahogyan azt 1711. március 28-án Bercsényi papírra vetette. A lengyelországi kuruc emigráció ezzel a valóságos folyamatokat figyelmen kívül hagyó döntésével végleg elhatárolta magát a Magyarországon folyó, kompromisszumokat kereső Károlyi-Pálffyféle béketárgyalásoktól. Rákóczira nem hatottak Károlyi szívhez és értelemhez szóló kérései és könyörgései sem: „kegyelmességében helyheztetet bizodalommal kérem, s az élő Istenre s hivatalyi kötelességére kénszerítem Felségedet egy Bercsényiért Felséged ne vesse meg az Confederatiót, az az nemzetét, mely hazájában vagyon. Ne ragaszkodgyék külső monarcháknak álumbra formában levő reménségéhez és nyolc esztendőktül fogva biztató politicájához, s azért illy contemptuose ne vesse meg az császár grátiáját, hadgyon békét az solemnitásoknak, pompának, diffidentiának és abbul származót félelemnek, s jőjön be az Confederatio közé, ne mondhassa azt, in extremis hogy elhadta az vezére őtet, reducállya Felséged az Confederatiotul eltávozot és kiment confederatussokat is, kik csak magok csendessé, jéért és nem Confederatio emolumentumáért mentenek ki, s ha békülnünk kell is, békéllyünk együtt, s abban ha szenvednünk kell is, szenvedgyünk együtt, ha hadakoznunk kell is, hadakozzunk együtt, míg el nem veszünk."86 A fejedelem 84 PIB XI/l. 189-190. 85 AR WI. 699. - „valljon (értsd: vajon) nem jobb-é, s nem tisztességessebb s böcsületessebb-é az egész világ elűtt, de proprio non recedendo animi et virtutis zelo, infaustos rerum exitus [a dolgok szerencsétlen kimenetele] fatis imputare, conscientia et communi Patriae causa conservata, - mintsem így in abyissum se praecipitare, cum perpetua famae et nominis ignominia?" [az utókor megbélyegzését magára venni, árulóként fennmaradni az utókor emlékében] 86 Károlyi Sándor Rákóczinak 1711. ápr. 3., Olcsva: Bánkúti 1.: Dokumentumok i.m. 55.
