Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823

II. RÁKÓCZI FERENC ÉS I. PÉTER OROSZ CÁR 839 szembe tárgyalhat a cárral, hogy a segítségadás konkrét formáiról megállapodva, hadak élén Magyarországra visszatérve mégis győztesen fejezheti be a nemzet szabadságáért megkezdett harcát. A magyarországi fejlemények elméleti síkon való lefuttatása a véres valóságról nemigen vett tudomást. Amíg Bercsényi és Dolgorukij egymás között a legnehezebb problémákat is „megoldották", az igazi döntéshozót, Péter cárt egészen más foglalkoztatta. Egyrészt, már 1711 telén az igazi háborút bevezető előcsatározások folytak Ukrajnában, a krími kán és a Benderből hozzájuk csatlakozó lengyelek, svédek, kozákok a Jobbparti-Ukrajnát pusztították, Belaja Cerkov (Biafa Cerkiew) bevételével próbálkoztak.6

5

Másrészt, a Rzeczpospolitát kellett hivatalosan is csatlakoztatni a közös, törökellenes, svédellenes háborúhoz. Ennek a kivitelezése a közös érdekek ellenére sem volt egyszerű feladat, mert a lengyelek szinte évről évre, hivatalos és nem hivatalos formában is, panaszaik orvoslását követelték a nagy szövetségestől. 1711 februárjában, a válságos időszak kellős közepén például Marcian Wollowicz litván marsall vezetésével népes, kb. kétszáz fős küldöttség érkezett Moszkvába a függőben lévő ügyek kivizsgálására, a jogos-jogtalan követelések teljesítéséért. (Nem a véletlen diktálta a vezető személyének kiválasztását, a litván marsall ugyanis nagybátyja életével fizetett saját házában, amikor a cári katonák fosztogatását, rablását szerette volna megakadályozni.6

6

) A Wollowicz-féle követséggel a legmagasabb állami szinten — Gavriil Golovkin államkancellár, Ivan Muszin-Puskin titkos tanácsos és Pjotr Safírov alkancellár •— tárgyaltak. Az 1711. március 2/13-án írásban beadott, lengyel-litván 33 pontos panaszlistára67

tételes választ adott az orosz fél. A szemrehányásoktól és a vádaskodásoktól sem mentes felvetésekből és az azokra adott válaszokból, illetve a beígért intézkedésekből kitűnik, hogy igen súlyos politikai és gazdasági természetű gondok terhelték a koalíciós partnerek viszonyát. A lengyel-orosz kapcsolat javítása érdekében Péter cár mégis hajlandó volt a legszéleskörűbb amnesztiát garantálni a cárellenes táborban harcoló lengyelek számára. A gratia hatályát még a legádázabb ellenségeire is kiterjesztette. Pélboldogúlásának állapottya". ... [Károlyi] „...lelki isméretiben és keresztényi hitiben bizom, hozzám való hivségét a kit minap is Munkácson meg újjitott magammal elhitetvén, hogy nemzetem bóldogúlásának gyümölcse nélkül valóságos Tractára nem fog lépni, egyikünk a - -,ikát el nem hadgya", ám ha mégis tárgyalásokba kezdene „öszve szövetkezésünkre le tett hitünknek ellenkezne, akivel tudniillik lelkünket, s minden maradékinkat pártütésnek büntetése alatt köteleztük édes Hazánknak, kormányozza azért mentül jobban távúi létemben fegyverkezését" Rákóczi pátenséből a konfoderátusokhoz, Alsó-Verecke, 1711. február 20. - Pulay. Szathmári békesség, 48. - a „Szent Békességet" vagy a mostani tracta, vagy a további harc révén lehet elérni, ezért, hogy minél hamarabb megoldás szülessék, „Személyünk szerint is külső hatalmasságokat meg találni hellyesnek ítéltük, és azon rövid távúi létünknek ideje alatt, a dolgoknak folytatását hadtuk, és bíztuk kedves Attyámfiára Gróff Károlyi Sándor Mezei Marschallusunkra...", vö. még Pulyai János: Szatmári békesség. Sajtó alá rendezte, a bevezetőt írta, a jegyzeteket és mutatókat Mészáros Kálmán közreműködésével összeállította Bánkúti Imre. Bp. 2007. 65 AR I AT. 694. 66 PIB XI/1. 370. 67 PIB XI/1. 390-398.; 1. még: Szolovjov, Sz. M.: Isztorija Rossziji sz drevnyejsih vremjon, 1703 - nacsalo 20-h godov 18 veka. Knyiga vosz'maja. Torna 15-16. Reprint kiad. Moszkva 2001. 485^186. (a továbbiakban: Szolovjov, Sz. M.: Isztorija Rossziji)