Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823
840 GEBEI SÁNDOR dául a svédeknél szolgált, orosz fogságba esett Michal Wisniowiecki hercegre, Janusz Wisniowiecki vilnói vajdára és kastellánra, a fent említett Józef Potocki kijevi vajdára, akinek tevőleges szerepe volt abban, hogy a török szultán felrúgta Oroszországgal a békét.6 8 A Wollowicz-küldöttségnek átadott hivatalos állásfoglalást Péter cár a Lengyel Korona és a Litván Nagyfejedelemség szenátoraihoz, nemeseihez, valamennyi város és falu tisztségviselőjéhez intézett felhívásával kívánta még inkább nyomatékosítani. A volhíniai Luckból (ma Ukrajnában) kibocsátott, 1711. április 12/23-i lengyel nyelvű kiáltványában6 9 mindenki tudtára adta, hogy Oroszország a Rzeczpospolitához való baráti viszonyát fenntartja, és a jövőben is ez a szándék vezérli. A lakosság megértését kéri, hogy a cár nagyobb számban kénytelen katonáit Lengyelország területén állomásoztatni, mert a lengyelek közül sokan pártot ütöttek, hazaárulókká lettek és nem átalkodnak a Szent Kereszt ellenségével, a törökökkel együttműködni. A cár arra kényszerült, hogy hadai élén a „nép által megválasztott törvényes király", azaz II. Ágost segítségére siessen, csak ezen az úton volt lehetséges a lengyelek és litvánok szabadságjogainak érvényesítése. A Rzeczpospolitában eluralkodó gonoszság felszámolása és a békeszegő törökök elleni közös harc érdekében Oroszország és a Rzeczpospolita összefogására szükség volt a múltban, de a jelenben is. Elismerve azt, hogy az orosz katonák nem mindig tartották magukat a hadifegyelemhez, hogy rekviráltak és hadisarcot vetettek ki jogtalanul a békés lakosságra, ám a cár megígérte: ilyen fegyelmezetlenségek és túlkapások a következőkben nem fordulhatnak elő. Az orosz katonai vezetők, a tábornokok és főtisztek a legszigorúbban járnak el a fosztogatókkal és önkényeskedőkkel szemben. Valóban, Péter cár parancsok sokaságával követelte a fosztogatások, rablások felszámolását és a bűnelkövetők felelősségre vonását a frontparancsnokoktól,7 0 de kevés eredménnyel. Az eredménytelenség magyarázata abban keresendő, hogy a lengyel-orosz szerződések hiába írták elő a cári katonaság élelemmel és takarmánnyal való ellátását, a porciózásra kötelezettek nemigen tudták teljesíteni a rájuk kirótt adóterheket, az egyháziak és a nemesek pedig a mentességükre hivatkozva nem akartak hozzájárulni a közkiadásokhoz. Az élelemben és takarmányban szűkölködő orosz katonák begyűjtő akciókkal válaszoltak a lengyelek magatartására. Az élelmiszerekért folytatott küzdelem 1711 68 PIB XI/1. 394., 396-397.; Michal Wisniowiecki herceg esete különösen érdekes, mert az 1711. áprilisi általános gratia kihirdetése előtt nyolc hónappal (1710. aug. 11/22.) kategorikus nemet mondott Péter cár a nagyhetman érdekében közbenjáró II. Ágostnak. A cári fogoly nem engedhető szabadon, mert nagyon súlyos bűnt követett el. Amikor a cár Varsóból Vilnóba tartott, rajtaütést szervezett, lesben állt, elrabolni igyekezett. Ezt megelőzően országszerte gyalázkodó leveleket terjesztett a cárról, ezt minden büntetés nélkül tehette. Most felelnie kell a sértésekért, a felség becsületének csorbításáért. Igaz, hogy Stanislaw Szembek prímásérsek és Stanislaw Denhoff marsall megígérték, hogy felelősségre vonják és megbüntetik Wisniowiecki herceget, lengyel bíróság előtt, lengyel jogi eljárás szerint. Cár őfelsége viszont addig, amíg nem tudja, hogy milyen büntetést szabnak ki a hercegre — a sértéssel arányosat, a merénylet kísérletével arányosat —, orosz letartóztatásban marad. De ha király őfelsége szavát adja, hogy a herceg az elkövetett bűneiért elnyeri méltó büntetését és azt királyi szavával garantálja, úgy szabadon engedi. - PIB X. 274^276. 69 PIB XI/1. 169-171. 70 PIB X. 386., 387.; PIB XI/1. 157-158., 369., 471., 472.