Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823

840 GEBEI SÁNDOR dául a svédeknél szolgált, orosz fogságba esett Michal Wisniowiecki hercegre, Janusz Wisniowiecki vilnói vajdára és kastellánra, a fent említett Józef Potocki kijevi vajdára, akinek tevőleges szerepe volt abban, hogy a török szultán felrúg­ta Oroszországgal a békét.6 8 A Wollowicz-küldöttségnek átadott hivatalos állásfoglalást Péter cár a Len­gyel Korona és a Litván Nagyfejedelemség szenátoraihoz, nemeseihez, vala­mennyi város és falu tisztségviselőjéhez intézett felhívásával kívánta még in­kább nyomatékosítani. A volhíniai Luckból (ma Ukrajnában) kibocsátott, 1711. április 12/23-i lengyel nyelvű kiáltványában6 9 mindenki tudtára adta, hogy Orosz­ország a Rzeczpospolitához való baráti viszonyát fenntartja, és a jövőben is ez a szándék vezérli. A lakosság megértését kéri, hogy a cár nagyobb számban kény­telen katonáit Lengyelország területén állomásoztatni, mert a lengyelek közül sokan pártot ütöttek, hazaárulókká lettek és nem átalkodnak a Szent Kereszt ellenségével, a törökökkel együttműködni. A cár arra kényszerült, hogy hadai élén a „nép által megválasztott törvényes király", azaz II. Ágost segítségére si­essen, csak ezen az úton volt lehetséges a lengyelek és litvánok szabadságjogai­nak érvényesítése. A Rzeczpospolitában eluralkodó gonoszság felszámolása és a békeszegő törökök elleni közös harc érdekében Oroszország és a Rzeczpospolita összefogására szükség volt a múltban, de a jelenben is. Elismerve azt, hogy az orosz katonák nem mindig tartották magukat a hadifegyelemhez, hogy rekvi­ráltak és hadisarcot vetettek ki jogtalanul a békés lakosságra, ám a cár meg­ígérte: ilyen fegyelmezetlenségek és túlkapások a következőkben nem fordul­hatnak elő. Az orosz katonai vezetők, a tábornokok és főtisztek a legszigorúb­ban járnak el a fosztogatókkal és önkényeskedőkkel szemben. Valóban, Péter cár parancsok sokaságával követelte a fosztogatások, rab­lások felszámolását és a bűnelkövetők felelősségre vonását a frontparancsno­koktól,7 0 de kevés eredménnyel. Az eredménytelenség magyarázata abban kere­sendő, hogy a lengyel-orosz szerződések hiába írták elő a cári katonaság éle­lemmel és takarmánnyal való ellátását, a porciózásra kötelezettek nemigen tudták teljesíteni a rájuk kirótt adóterheket, az egyháziak és a nemesek pedig a mentességükre hivatkozva nem akartak hozzájárulni a közkiadásokhoz. Az éle­lemben és takarmányban szűkölködő orosz katonák begyűjtő akciókkal vála­szoltak a lengyelek magatartására. Az élelmiszerekért folytatott küzdelem 1711 68 PIB XI/1. 394., 396-397.; Michal Wisniowiecki herceg esete különösen érdekes, mert az 1711. áprilisi általános gratia kihirdetése előtt nyolc hónappal (1710. aug. 11/22.) kategorikus nemet mon­dott Péter cár a nagyhetman érdekében közbenjáró II. Ágostnak. A cári fogoly nem engedhető szaba­don, mert nagyon súlyos bűnt követett el. Amikor a cár Varsóból Vilnóba tartott, rajtaütést szerve­zett, lesben állt, elrabolni igyekezett. Ezt megelőzően országszerte gyalázkodó leveleket terjesztett a cárról, ezt minden büntetés nélkül tehette. Most felelnie kell a sértésekért, a felség becsületének csorbításáért. Igaz, hogy Stanislaw Szembek prímásérsek és Stanislaw Denhoff marsall megígérték, hogy felelősségre vonják és megbüntetik Wisniowiecki herceget, lengyel bíróság előtt, lengyel jogi el­járás szerint. Cár őfelsége viszont addig, amíg nem tudja, hogy milyen büntetést szabnak ki a herceg­re — a sértéssel arányosat, a merénylet kísérletével arányosat —, orosz letartóztatásban marad. De ha király őfelsége szavát adja, hogy a herceg az elkövetett bűneiért elnyeri méltó büntetését és azt királyi szavával garantálja, úgy szabadon engedi. - PIB X. 274^276. 69 PIB XI/1. 169-171. 70 PIB X. 386., 387.; PIB XI/1. 157-158., 369., 471., 472.

Next

/
Thumbnails
Contents