Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823
Gebei Sándor „...NEKEM EGYEDÜL REMÉNSÉGEM AZ CZÁR..."1 Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-1711-ben? Ezt a gondolatot Bercsényi Miklós főgenerális, a kuruc konföderáció első világi szenátora vetette papírra 1709. szeptember 26-án Rákóczihoz címzett levelében, miután teljesen reménytelennek ítélte a magyarországi helyzetet. „.. .kíntelen vagyok megvallanom — írta Rákóczinak —, nem bízhatom az szembeszálláshoz, mód nélkül bódulni indúlt mind had, mind országban."2 A Rákóczi-szabadságharc diplomáciájának egyik alappillérét képező orosz vonalat Bercsényi szinte naprakészen működtette 1709-1711 között. Több mint egy éven át, 1709 szeptemberétől 1710. november 26-ig főleg Zemplén megyéből, a pestismentes övezetből,3 1710 végétől pedig különböző lengyel városokból postázta részletes helyzetelemzéseit és megoldási javaslatait a fejedelemnek. Önkéntelenül adódik a kérdés: hogyanjutott ilyen következtetésre Bercsényi Miklós? Mire alapozta Rákóczi helyettese szilárd meggyőződését, hogy a szabadságharc külpolitikai sikere kizárólag a cár segítségétől függ? A szakirodalomban egyáltalán nem ismeretlen ez a probléma, gondoljunk csak Márki Sándor, Lukinich Imre, Szekfű Gyula, Benda Kálmán, Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes, Bánkúti Imre munkásságára,4 valamint a jubileumi kötetek (1935, 1976, 2003-2011) 1 Archívum Rákóczianum. Első osztály: Had- és belügy. VI. Szerk. Thaly Kálmán. - Székesi Gróf Bercsényi Miklós levelei Rákóczi fejedelemhez. 1704-1712. Harmadik kötet (1708-1711). Bp. 1878. 350. (a továbbiakban AR I/VI.) Az „orosz reménység" kérdéskörére 1. még Baráth Julinanna e számbeli írását. 2 AR I/VI. 306. 3 Az 1709-1710. évi Bercsényi-levelek dátumozásai azt sugallják, hogy a főgenerális bő egy éven át a pestis elől „menekült", alaptevékenysége ekkortól már a diplomáciára összpontosult. A „Bercsényi-iroda" állandó mozgásban volt, a pestises hullám erősödése - gyengülése határozta meg az adott térségben való tartózkodás időtartamát. AR I/VI. passim, főként 325., 345., 385., 409., 448., 452., 455. 506-507., 520., 522., 522., 531., 531., 540., 548., 557., 575. 4 Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz. I—III. (Magyar Történeti Életrajzok) Bp. 1907-1910. III. Bp. 1910.; A szatmári béke története és okirattára. Közzétette, történeti bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta Lukinich Imre. Bp. 1925.; Rákóczi emlékkönyv halálának kétszázéves fordulójára. I. k. Szerk. Lukinich Imre. Bp. 1935., Szekfű Gyula: Károlyi és Bercsényi a szatmári béke előtt. Akadémiai tagsági székfoglaló 1940. április 22-én. Kiadta: Czigány István: Egy kiadatlan akadémiai székfoglaló. Hadtörténelmi Közlemények 103. (1990: 3. sz.) 140-149.; Benda Kálmán tanulmányai, kommentárjai, jegyzetei. In: Ráday Pál iratai II. k. Szerk. Benda Kálmán - Maksay Ferenc. Bp. 1961.; Köpeczi Béla: Rákóczi külpolitikája és a szabadságharc nemzetközi jelentősége. In: Rákóczi-tanulmányok. Szerk. Köpeczi Béla - Hopp Lajos - R. Várkonyi Ágnes. Bp. 1980.; R. Várkonyi Ágnes:
