Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Baráth Julianna: A külpolitikai lehetőségek megítélése a Rákóczi-szabadságharc második felében. Az orosz reménység IV/815
818 BARÁTH JULIANNA hajlamos."1 6 Ukraincev 1708. szeptember 10-ei halála után nem érkezett több orosz követ Magyarországra.1 7 I. Péter 1708 után sem szakította meg a diplomáciai kapcsolatot Rákóczival. Az oroszok hadi győzelmeiről részletesen tájékoztatta a fejedelmet, de a cár szerepvállalása a magyar ügyekben egyszer s mindenkorra lekerült az orosz külpolitika napirendjéről. A győztes poltavai csata után a hadi események északra, a Balti-tengerre és Skandináviába helyeződtek át, ami Rákóczi számára a teljes elszigeteltséget jelentette.18 Hiába próbált az orosz cártól fegyveres segítséget kieszközölni, az utóbbi nem volt rá hajlandó, csak diplomáciai közbenjárást ígért a magyaroknak.1 9 Oroszországnak nem is volt módjában a segítségadás, hiszen északról Svédország kötötte le, délről pedig a törökök készülődése fenyegette. Bécs is mindent megtett, hogy a cárt a maga oldalára állítsa, amit I. Péter ki is használt, és bizonyos mértékben kétszínű politikát folytatott. Titokban Béccsel is kapcsolatot tartott fent, mert félt, hogy a Hofburg segítséget ad az ellene háborúra készülő oszmánoknak.20 Közben a kuruc haderő feltűnően meggyengült. Bercsényi már 1707. október 18-án azt írta Károlyinak, hogy a nép engedelmet kér, hogy hódolhasson a „labancoknak", ha a „kuruc" nem tudja megvédeni. Elveszett a nép szeretete, állapítja meg keserűen.2 1 Bercsényi — mint látjuk — már nem bízott a magyar fegyverekben, még kevésbé a császári ígéretekben, viszont hitt I. Péterben. A fejedelem is reménykedett, hogy szövetségesei nem hagyják cserben. Károlyi azonban nem osztotta véleményüket, kételkedett a külső segítségben. 1709. november 18-án Bercsényinek írt levelében is hangsúlyozta, hogy azt nem tudja, hogy az „orosz reménység" jó vagy rossz út, de az biztos, hogy a magyar reguláris sereg harcképtelen, és a nagy oszlás miatt félni lehet a teljes vereségtől.2 2 Az orosz segítség megítélésében tehát kardinális különbség mutatkozott Bercsényi és Károlyi között. Bercsényi túldimenzionálta azt, holott 1708 augusztusában magától a cári követtől hallhatta, hogy Oroszország fegyveres támogatására nem számíthatnak. Bercsényi 1710. május 6-án és 10-én leveleket írt Johann Christoph Urbich bécsi orosz követnek. Felhívta a követ figyelmét, hogy hasson oda, Bécs működjön 16 Uo. 248. 17 Gebei Sándor: Nagy Péter orosz cár diplomatája II. Rákóczi Ferencnél Egerben (1708). In: Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Sectio Históriáé Tom. XXVIII. Az Eszterházy Károly Főiskola Tudományos Közleményei. Eger 2004. 18 Czöuek István: Oroszország és a Rákóczi-szabadságharc. In: A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Levéltár kiadványai III. Tanulmányok, 12. Pro Patria tanulmányok. Szerk. Kujbusné Mecsei Éva. Nyíregyháza 2004. 53-61. 59. 19 Zayzon Sándor: Károlyi és a szatmári béke. Századok 49. (1915) 149. 20 Benda Kálmán: A szatmári béke és az általános külpolitikai helyzet. In: A Rákóczi-szabadságharc vitás kérdései. Tudományos emlékülés. 1976. január 29-30. Szerk. Molnár Mátyás. Vaja-Nyíregyháza 1976. 47. 21 Székesi gróf Bercsényi Miklós levelei Károlyi Sándorhoz. 1703-1711. A gr. Károlyi-nemzetség levéltárában levő eredetiek után közli Thaly Kálmán. (Rákóczi Tár. Történelmi érdekű naplók, emlékiratok, levelezések... II.) Pest 1868. 217. 22 MOL G 24, A Thököly- és a Rákóczi-szabadságharcok levéltárai, Rákóczi-szabadságharc levéltára, Bercsényi Miklós főgenerális kancelláriája, II. 6. a. Levelek, beadványok Bercsényi Miklóshoz, 1709. november 18.
