Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Baráth Julianna: A külpolitikai lehetőségek megítélése a Rákóczi-szabadságharc második felében. Az orosz reménység IV/815
KÜLPOLITIKA A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC MÁSODIK FELÉBEN 819 együtt az angol és holland követekkel, biztosítsa Rákóczi erdélyi fejedelemségét, mert ha erre nem kerül sor, a megbékélés helyett inkább a bujdosást fogják választani. Kéri, hogy a cár, amíg a békét meg nem kötik, küldjön csapatokat Magyarországra.2 3 Urbich válaszában azt javasolta, hogy a fejedelem fontolja meg a császár ajánlatát az általános amnesztiáról és a nemesség jogainak megtartásáról, és kössön békét a bécsi udvarral. Bercsényi nem értett egyet a követ ajánlatával, amit közölt a fejedelemmel és Nedeczky Sándorral is.24 Rákóczi végül úgy döntött, hogy 1710. november 21-én ismét Lengyelországba küldi főgenerálisát, hogy tájékozódjon az egymásnak gyakran ellentmondó hírek között, próbáljon eligazodni a lengyel viszonyokban és tárgyaljon az ott tartózkodó orosz vezetőkkel. Bercsényi elsősorban Grigorij Dolgorukij orosz tábornokkal folytatott élénk levelezést, akivel december 21-én személyesen is találkozott.2 5 A megbeszélés légköréről azt írta a fejedelemnek, hogy „igen félnek a töröktül, bolond hírekre is építenek; azt mondja: keze, lába, szája meg van kötve a czárnak, míg az svécus itt van."2 6 Dolgorukij nyíltan megmondta Bercsényinek, hogy a cárnak csak akkor áll módjában segíteni a magyarokon, ha francia segítséggel sikerül megakadályozni a török háború kitörését. A cár katonai segítséget nem adhat, csak a Lengyelországba menekülő bujdosók befogadását és segítését tudja megígérni. A lengyel urak is figyelmeztették Bercsényit, hogy ne bízzon az orosz segítségben. A főgenerális jelentette a nehézségeket fejedelmének, de azt tanácsolta Rákóczinak, hogy személyesen találkozzon a Lengyelországba készülő cárral, egyrészt hogy tiszta képe lehessen a lehetőségekről, másrészt, hogy megnyerje a cár jóindulatát.2 7 Ekkor már Rákóczi és Bercsényi is tudta, hogy a szabadságharc ügye Magyarországon elbukott. Bercsényi feladata volt Lengyelországban az orosz segítség megszerzése mellett, hogy előkészítse a még meglévő magyar hadak lengyel földre távozását és orosz szolgálatba állását. A főgenerális azonban hitt abban, hogy ha a nemzetközi helyzet jobbra fordul, akkor orosz támogatással újrakezdhetik a szabadságharcot. Levelei bizonyítják, hogy bár kívülről szemlélte a Magyarországon végbemenő dolgokat, 1710 után már ő is csak a diplomáciai nyomásgyakorlás eszközét látta a hadseregben.2 8 Érsekújvár eleste után Rákóczi célja az időnyerés volt. Abban reménykedett, hogy a francia diplomáciának sikerül megakadályozni a török-orosz konfliktus kitörését, és Franciaország az európai háborút lezáró béketárgyaláson legalább Erdélyt biztosítja számára. Rákóczi illúzióiban nagy szerepet játszottak Bercsényi biztató hangú levelei, aki a rossz hírek ellenére is bízott a cár támogatásában. A történészek többsége Bercsényit hibáztatja, amiért a fejedel-23 Székesi gróf Bercsényi Miklós főhadvezér és fejedelmi helytartó leveleskönyvei s más emlékezetreméltó iratai. 1705-1711. (AR Will.) Közli Thaly Kálmán. Bp. 1882. 256-259. 24 Bercsényi Miklós levelei Rákóczi fejedelemhez i. m. III. (AR I/VI.) 528-531.; Bercsényi Miklós leveleskönyvei i. m. (AR Will.) 269. 25 MOL P 398 Nr. 6587.; Acta Rákócziana i. m. (DVD-ROM) 26 Bercsényi Miklós levelei Rákóczi fejedelemhez i. m. III. (AR I/VI.) 631. 27 Köpeczi B.: Az orosz segítség reménye i. m. 289-290. 28 Szekfű Gyula: Károlyi és Bercsényi a szatmári béke előtt. Egy kiadatlan akadémiai székfoglaló. Bev. Czigány István. Hadtörténelmi Közlemények 103. (1990: 3. sz.) 144.
