Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Baráth Julianna: A külpolitikai lehetőségek megítélése a Rákóczi-szabadságharc második felében. Az orosz reménység IV/815
KÜLPOLITIKA A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC MÁSODIK FELÉBEN 817 személyes összeköttetései, valamint diplomáciai jártassága, s tudott lengyelül és oroszul.12 A magyar küldöttséget Lengyelországban nagy tisztelettel fogadták. Az előzetes egyeztetések után végül szeptember 14-én1 3 sikerült megkötni a szerződést a cárral. A varsói szerződés biztosította Rákóczi számára a lengyel trónt, rögzítette a fejedelemnek azt a készségét, hogy közbenjár a francia királynál és Miksa Emánuel bajor választónál annak érdekében, hogy közvetítsenek a svéd király és a cár között, és hogy szövetségi szerződést kössenek vele. Cserében I. Péter vállalta, hogy az északi háború befejezése után 20000 fős hadat bocsájt Rákóczi rendelkezésére, s a magyarok segítése érdekében közbenjár a moldvai és a havasalföldi fejedelmeknél, hogy ne nyújtsanak támogatást a császáriaknak.14 A szerződést Rákóczi 1707. október 10-én írta alá, míg Péter cár csak 1708 tavaszán, de antedatálva, hiszen 1707. december 21-i dátumot írt rá.1 5 A szerződés végül a svédek támadása miatt nem valósult meg, ám így is a Rákóczi-szabadságharc legnagyobb külpolitikai sikere volt. I. Péter orosz cár volt az egyetlen uralkodó, aki egyenrangú félként kötött szövetséget a magyar rendi konföderáció fejedelmével, II. Rákóczi Ferenccel. Oroszország és Rákóczi állama között a diplomáciai érintkezés és baráti viszony később is fennmaradt, annak ellenére, hogy Rákóczi lengyel királlyá választására nem kerülhetett sor. 1708. augusztus 20-án J. I. Ukraincev, Nagy Péter cár rendkívüli követe Egerbe látogatott, azzal a céllal, hogy elmélyítse a magyar-orosz kapcsolatot. Rákóczi az orosz külpolitika megbeszélésére szenátusi ülést hívott össze Egerbe. Ukraincev a szenátus jelenlétében ismertette az orosz álláspontot. Eszerint a kialakult helyzetben a legcélravezetőbb megoldás az lenne, ha Rákóczi kibékülne I. József császárral, s az orosz cár a kibékítéshez felajánlja szolgálatait. A követ a békekötés lehetséges feltételeit is előterjesztette. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert ellentétek merültek fel a közvetítés módjával kapcsolatban. Rákócziéknak írásba kellett volna foglalniuk saját békefeltételeiket, kezdeményezniük, illetve kérelmezniük a császárnál a békeközvetítést, sőt a békeközvetítő személy elfogadásának engedélyezéséért is I. Józsefhez kellett volna fordulniuk, amire a kurucok nem voltak hajlandók. A megegyezés végül végérvényesen Erdély kérdésén bukott meg. Az orosz követ szerint Bercsényi volt az, aki a legjobban ellenezte a megegyezést. „Én úgy vélem — írja Ukraincev a lehetőségeket értékelve —, hogy ez a dolog késedelmet fog szenvedni... Azok közül a magyar miniszterek közül, akik a többieknél hamarább hajlanának a békére, itt senkit nem látok, a fejedelem mellett csak két ember tartózkodik, a többi más városokban és helyeken van, az első ember pediglen itt gróf Bercsényi tábornok [...], aki a megegyezésre egyáltalán nem 12 Köpeczi B.: Bercsényi és az orosz orientáció i. m. 37. 13 Mások szerint szeptember 17-én. Köpeczi B.: II. Rákóczi Ferenc külpolitikája i. m. 99. 14 Köpeczi Béla: Az orosz segítség reménye és a szatmári béke. In: Uő: Tanulmányok a kuruc szabadságharcok történetéből i. m. 287. 15 Váradi-Sternberg János: Ukraincev, Péter cár követe Magyarországon 1708-ban. Századok 93. (1959) 234-235.
