Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Baráth Julianna: A külpolitikai lehetőségek megítélése a Rákóczi-szabadságharc második felében. Az orosz reménység IV/815
816 BARÁTH JULIANNA Rákóczi az északi háborút, amelyben XII. Károly svéd király és I. Péter orosz cár vetélkedett a hegemóniáért, szintén igyekezett kihasználni a szabadságharc érdekében. A fejedelem kezdetben XII. Károlyt tartotta erősebbnek, ezért a svédek felé fordult, akitől támogatást remélt, és ezért oroszellenes politikát folytatott.6 XII. Károly azonban belebonyolódott a lengyel és az orosz háborúba, ami hamar világossá tette, hogy a magyarok semmilyen segítségre nem számíthatnak a részéről. 1707-ben külpolitikai váltás történt. I. Péter orosz cár Franciaországgal szeretett volna szövetségre lépni, ezért figyelme a XIV Lajossal kapcsolatban álló Rákóczi felé fordult. A cár David Corbea követe által 1707 tavaszán kapcsolatba lépett Rákóczival,7 aki ura nevében felajánlotta számára a megüresedett lengyel királyságot és Oroszország szövetségét. Cserében a cár azt kérte a fejedelemtől, hogy járjon közben a versailles-i udvarban, és érje el, hogy XIV Lajos közvetítsen közte és a svéd király között. A fejedelem hosszú töprengés után fogadta csak el I. Péter javaslatát. Döntésében nagy szerepet játszott, hogy legfőbb tanácsadója, Bercsényi és a többi tanácsurak (köztük Károlyi Sándor és Vay Ádám is) a javaslat elfogadása mellett voltak. Bercsényinek tetszett I. Péter terve, amely szerint az uralkodót kényszeríteni kell a magyar koronáról való lemondásra, Magyarország függetlenségének elismerésére (mivel a Habsburgház elnyomta a nemzetet), és lehetővé kell tenni, hogy orosz támogatással szabadon választhasson új királyt. Európa békéjének záloga így Oroszország lenne, mivel Lengyelországban is ő garantálná a királyválasztást.8 Bercsényi 1707-ben már nem nagyon bízott a magyarországi fegyverekben, viszont hitt abban, hogy I. Péter fegyverrel is szembeszáll Béccsel.9 Rákóczi augusztus elején Nedeczky Sándort és Klobusiczky Ferencet küldte a lublini országgyűlésre és a cárhoz, hogy ismertessék a magyarok helyzetét, és biztosítsák őket, hogy Rákóczi választás esetén hajlandó elfogadni a lengyel koronát, amennyiben a cár segíti őt Magyarországon.1 0 Rákóczi az orosz külpolitika irányítójává Bercsényit nevezte ki, aki 1707. szeptember elején számos előkelő személyből álló követséggel Lengyelországba ment.1 1 A főgenerális azt a feladatot kapta, hogy Varsóban tárgyaljon a cár tanácsadóival a megkötendő szerződésről. Rákóczi azért bízta Bercsényire a magyar delegáció vezetését, mert ő jól ismerte a lengyelországi viszonyokat, voltak 6 Köpeczi B.\ II. Rákóczi Ferenc külpolitikája i. m. 98. ' David Corbea Rákóczit 1707. július 24-én Ungváron kereste fel. Váradi-Sternberg János: Orosz követ Rákóczinál 1707-ben. Kárpáti Kalendárium 1976. 56. 8 Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz. I-m. (Magyar Történeti Életrajzok) Bp. 1907-1910. III. 41. 9 Köpeczi Béla: Bercsényi Miklós és az orosz orientáció. In: Bercsényi Miklós és kora. Történettudományi konferencia Hódmezővásárhelyen, 1993. október 8-9-én a Rákóczi-szabadságharc megindulásának 290. évfordulója alkalmából. Szerk. Földesi Ferenc - Czeglédi Sándor. Hódmezővásárhely 1993. 37. 10 Váradi-Sternberg J.: Orosz követ Rákóczinál i. m. 57. 11 Bercsényi Miklós Homonnáról, 1707. aug. 20-án tudósította Károlyit Lengyelországba való indulásáról. - Magyar Országos Levéltár, Budapest (a továbbiakban MOL); P 398, A Károlyi család nemzetségi levéltára, Missiles. Nr. 6561. - Időközben DVD-ROM-on is megjelent: Acta Rákócziana -A Károlyi levéltár Rákóczi-kori iratai. Szerk. Laczlavik György. Készítették Avar Anton - Laczlavik György - Mészáros Kálmán. A mustrakönyveket feldolgozta Mészáros Kálmán. Fotók Czikkelyné Nagy Erika. Arcanum Bp. 2011.
