Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Ulrich Attila: Gazdasági örökség, spekuláció, kiútkeresés és válság a Rákóczi-szabadságharc alatt IV/799

A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC GAZDASÁGI PROBLÉMÁI 809 utaltatásra jutott becstelensége is, ugyan szemlátomást bekövetkezik, úgy lat­juk ,.."3 4 A gazdasági teljesítőképesség romlása, a rézpénzverés korlátlansága, a manipulációk együttes hatása volt az 1705-től egyre erősödő infláció, amely az árak emelkedésén túl a pénzek értékében is nagy változásokat indított el.3 5 A rézpénz államilag meghatározott értékének előbb az 50-60 (1705), később már csak a 25%-át (1707) érte. Bár Rákóczi még megpróbálkozott az értékek meg­szilárdításával (ellenjegyes poltúrák bevezetésével), ez a törekvés azonban eredménytelen maradt, és törvényszerűen maga után vonta a rézpoltúrák veré­sének beszüntetését. Lépése nem befolyásolta az ezüst váltópénzek, az ezüst értékpénzek (tallérok, forintok, guldenek) és az arany egymáshoz viszonyított arányának megváltozását. Természetesen ezek az árfolyamok a jó minőségű magyar királyi és német császári veretekre vonatkoztak, a gyengébb minőségű értékpénzek „valóra" ennél sokkal többet csökkent.3 6 A legnagyobb veszteséget természetesen a beáramló rossz minőségű váltópénzek okozták, mivel ezek ér­téke csökkent a leginkább. Mint korábban is említettük, a pénzek államilag li­mitált értéke mellett a helyi forgalomban eltérő árviszonyok is kialakultak. Az ország három részre osztottsága idején „tervszerű" arany- és tallér-kereskede­lem folyt a török területek felé, hiszen ott már az 1670-es években egy aranyért könnyen lehetett akár 6 Ft-ot is kapni.3 7 A rézpénzekkel kapcsolatos problémákat próbálta rendezni az ónodi or­szággyűlés egyik határozata, amely a forgalomban lévő XX poltúrások értékét 8, a X poltúrásokat 4 poltúrára csökkentette le, meghagyta viszont az egy pol­túrásokat eredeti árukban. Törvénybe iktatták továbbá azt is, hogy beszüntetik a rézpénzverést, illetve a forgalomban maradó leértékelt poltúrásokat felülbé­lyegzik. Rákóczi 1707. július l-jén Ónodon kelt levelében tájékoztatta Szabolcs vármegyét az elfogadott törvényről: „Hogy mindazonáltal sok abususokat...fo­gyatkozásokat s illetlenségeket okoztató Réz pénz folyása tovább ne nemezzen (!) ez országban [•..] minden rendbeli és kiváltképpen közrenden való Lakosok is in­formáltassanak s értsek, hogy az bélyegeztetendő nagy Poltúrások által bélyegte­len hasonló réz monetának semmi praejudiciuma s alább való valóra annyival in­kább meg vetesse nem következik..."38 Az idézetből jól látható Rákóczi optimiz­musa a rézpénzek romlásának megállítása, illetve rossz helyzetének javítása te­kintetében. Ezek a rendeletek azonban nem hozták meg a kívánt hatást, az infláció mérséklését, a gazdasági bajok és a pénzmanipuláció megszüntetését. Sőt, ez 34 ZmLt IV1001./b. 21. kötet, 1707. augusztus 3., Munkács. 36 1704-ből még van arra adatunk, hogy egy tallért 30 garasban számoltak. Ezt visszaszámolva, 1 garast 6 dénárnak véve egyenlőnek, egy tallér értéke 180 dénárral (1 Ft 80 dénár) volt egyenlő, ami viszont a 17. század végi pénzárakhoz mutat hasonlóságot. Pl. MOL G. 29. 80. csomó, Darvas Ferenc hadi főkommisszárius levele,1704. január 9., Tokaj. 36 Iványosi Sz. T.: A rézpénz i. m. 98. A kecskemétiek adózásában a következő értékarányok álltak fent. Ha valaki nem tudott 2 ezüst tallért fizetni, fizethetett rézpénzben 10 tallér értéket. Ez az arány 3 tallér 2 garasnál 16 „réztallér" volt. 37 Iványosi Szabó Tibor: Az aranyforint forgalma Kecskeméten 1662-1711. Numizmatikai Köz­löny 79-79. (1979-1980) 75. A szabadságharc kecskeméti aranyáraira 1. uo. 74-75. 38 SzSzBmLt IVA.l. Fasc. 8. Nr. 4., 1707.

Next

/
Thumbnails
Contents