Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Ulrich Attila: Gazdasági örökség, spekuláció, kiútkeresés és válság a Rákóczi-szabadságharc alatt IV/799
810 ULRICH ATTILA utóbbi esetben egy újabb érdekességgel találkozhatunk. A rézpénzek leértékelése tovább erősíthette volna a nemesfémpénzek helyzetét, ennek egyenes következménye pedig jelentős árfolyam-emelkedés lett volna. Ezzel párhuzamosan azonban megjelent egy olyan rendelet, amely intézkedett az „etalonnak" is tekinthető aranypénzek kurzusáról. A Gazdasági Tanács 1707. szeptember 13-án kelt levelében tudatta, hogy ezután a magyar aranyak 5 MFt 4 dénárban, az „idegen Aranyok penigh" 4 RFt-ban (4 MFt 80 dénár) járjanak.3 9 Mivel a döntés jelentősen csökkentette az aranyak árát, nem kételkedhetünk abban, hogy a gazdasági vezetés lépése az ónodi rendelkezésekre adott válasznak tekintető. Ez azt eredményezte, hogy kétféle hivatalos árfolyam létezett Rákóczi államában. Erre utalhatnak a későbbiekben felsorolt példákban a „cum elevatione" (emeléssel), ilieve „sine elevatione" (emelés nélkül) terminológiával illetett jelölések. Maga Rákóczi is igyekezett az ezüstpénzek árfolyamának rendezésével. Mindössze négy nappal a következőkben bemutatásra kerülő szenátusi határozat előtt rendelkezett az ezüst fizetőeszközök kurzusa felől, amelyben a magyarországi árfolyamokat az osztrák árfolyamokkal kívánta azonos szintre hozni, gátolva ezzel a spekulációt, illetve a magas árfolyamot is.40 Az ónodi országgyűlés után a pénzárakat az 1708. május 15-i szenátusi gyűlésen is megpróbálták arányosítani, miként erről a következő táblázat adatai tanúskodnak. A kiadott rendelet tartalmazta még a fontosabb gabonák árait, valamint a rézpénzverés helyzetelemzését is.4 1 A vármegyei (helyi) szintű bevezetés valószínűleg váratott magára — nem úgy, mint a hivatalos szervek és személyek elszámolásainak esetében —, amit bizonyít Aszalay Ferenc levele is, aki Rákóczi megbízásából fordult esetünkben Zemplén vármegyéhez. Aszalay levelében még mindig csak „az réz poltura grajcaros cursusa, és fejér pénz elevalt valóra iránt tizenöt nap alatt felállítandó circulatio dolgában" járt el, noha levele majdnem napra pontosan negyedévvel a szenátusi határozat után kelt.4 2 A helyzet októberig nem sokat változott, ezt bizonyítja Rákóczinak Szabolcs vármegye rendjeihez intézett levele is, amelyben kifogásolta a tisztek hanyagságát. Ebben választ is ad a korábban felvetett kétféle hivatalos árfolyam létezésére. A fejedelem írásából kiderül, hogy a pénzek „elevatioját" az egri megbeszélésen határozták el, de végrehajtása akadozott, mint írta: „az arany és ezüstpénzek elevatioja iránt tett rendelléseinknek effektuatioja is, mind ekkoráig nagy hátramaradást szenvedett..."4 3 39 SzSzBmLt IVA.l. Fasc. 8. Nr. 6., 1707. 40 SzSzBmLt IVA.l. Fasc. 9. Nr. 26., Berzék, 1708. május 11 fólyeb megh irt ezüst pénz közül akarmelyiknekis valorát a szerént valamint ennek előtte az Austriai ház ezen ügyünk folytatásának kezdete előtt devalvált valóra observaltatott, úgy most is minden kérdés és versengés nélkül azon valorban observállyák és observáltassák, nevezetesen pedigh az Imperiális Herczegek Forintos Monétáit úgy a Baváriai Herczegek és Olomuczi Püspök tizenöt krajczáros pénzeit, minden gáncs találás nélkül az Austriai Ház hasonló pénzéhez képpest való valorban acceptálják..." 41 ZmLt IV1001./b. Fasc. 204. Nr. 553. 42 ZmLt IV1001./b. Fasc. 204. Nr. 548., 1708. augusztus 16. 43 SzSzBmLt IVA.l. Fasc. 9. Nr. 29., Pócspetri, 1708. október 8.
