Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Ulrich Attila: Gazdasági örökség, spekuláció, kiútkeresés és válság a Rákóczi-szabadságharc alatt IV/799
Ulrich Attila GAZDASÁGI ÖRÖKSÉG, SPEKULÁCIÓ, KIÚTKERESÉS ÉS VÁLSÁG A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC ALATT Jelen tanulmány egyrészt a pénztörténeten és a gazdasági trendeken keresztül, másrészt a mindennapok szemszögéből kívánja bemutatni a 17. század vége és a Rákóczi-szabadságharcnak monetáris problémáit. A szabadságharc gazdasági szervezetét és jellemzőit, illetve válságát Bánkúti Imre nagyszerű monográfiájában már elemezte.1 Úgy véljük azonban, hogy ezt kiegészítve új megvilágításba helyezhető a szabadságharc alatt bekövetkezett gazdasági recesszió, ha azt elsősorban a pénzügyek felől közelítjük meg. Nagy kérdés természetesen, vajon Rákóczi államának gazdasági viszonyai mennyiben alkalmazkodtak az európai trendhez, milyen gazdasági örökséggel kellett szembenéznie a mozgalom kirobbanásakor? A legfontosabb kérdés pedig az, egyáltalán miként volt képes Rákóczi új állama a gazdasági-monetáris rendszert fenntartani és üzemeltetni, amikor már 1703-ban csődközeiben volt? Mi lehetett annak az oka, hogy az összeomlás lényegében csak a szabadságharc végén következett be, és az is elsősorban a pénzügyeket érintette? Az előzmények: a szabadságharc előtti gazdasági válságok és hatásaik A 16-17. századi gazdasági krízisek érdekes módon Európa nyugati és keleti felében éppen ellentétes pólusúak voltak (nyugaton a mezőgazdaság, keleten az ipar küzdött nehézségekkel). A pénzrendszerek tekintetében azonban közösnek tekinthető a „valutaalap", Európa legtöbb országában ugyanis bimetallista alapon (arany és ezüst) verték a fizetőeszközöket. Az európai pénzforgalomban a különféle „nemzeti valuták" korlátlanul foroghattak a kontinens országaiban, a nemesfémtartalom figyelembe vételével egyedi árfolyamokat alakítva ki a fizetőeszközöknek. A kereskedőknek, pénzváltóknak, „piacosoknak" egy egységes, államilag meghatározott limitáció (árfolyam-szabályozás) alapján kellett (volna) váltani a különböző pénzeket. Ez a fajta pénzügyi rendszer azt eredményezte, hogy lényegében minden pénztípusnak — az arany- és ezüsttartalomtól függően — különböző keresettsége, ázsiója alakult ki. Az államilag meghatározott árfolyam-szabályozásoktól eltérően a hétköznapokban, a kedvelt pénzek a meghatározott árnál többért, a silányabbak kevesebbért számolódtak, ami megteremtette az alapját az egyre nagyobb teret hódító spekulációnak. 1 Bánkúti Imre: A kuruc függetlenségi háború gazdasági problémái 1703-1700. Akadémiai Kiadó. Bp. 1991.
