Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Ulrich Attila: Gazdasági örökség, spekuláció, kiútkeresés és válság a Rákóczi-szabadságharc alatt IV/799
800 ULRICH ATTILA A spekuláción kívül jelentős gazdasági zavart okozott a gyarmatokról beérkező hatalmas mennyiségű nemesfém (döntően ezüst), amely átrendezte az arany-ezüst értékarányt. Az ezüst gyorsan devalválódott, és így szükséges volt a nagyobb névértékű pénzek bevezetése (tallérok), ami a gazdaságban inflációgerjesztő hatást váltott ki. Nem volt tehát mindegy, hogy milyen ezüsttartalmú fizetőeszközzel fizetnek. Ez utóbbi fizetőeszközök az 1680-as évek után váltak a pénzemberek „áldozataivá".2 Mindenféle komolyabb ártörténeti elemzés nélkül belátható, hogy a devalválódott pénzek nemcsak egyéni kárt okoztak, hanem jelentősen növelték a termékek inflációs készségét is. A 16. századi „árforradalomnak" (amely egy évszázaddal később is mondhatnánk szépen tartotta magát) ez tehát az alapja.3 Az infláció, vagyis az árszínvonal emelkedés, amely kezdetben tartósan a mezőgazdasági cikkeket érintette, az eladói oldalon hatalmas bevételeket jelentett. Zimányi Vera felfigyelt erre az európai jelenségre, amelynek azután alapvető monográfiájában több oldalt is szentelt. Munkája nagyon fontos a tekintetben is, hogy a gazdaságtörténetet nemcsak az árukínálat-kereslet oldaláról közelítette meg, hanem igen fontos szerepet szánt a legfontosabb piaci szereplőnek: a pénznek.4 Magyarországon ez idő tájt a szarvasmarha és a bor volt a legfőbb kiviteli cikk, az ezzel foglalkozó és ebből élő nemesek, polgárok és parasztok pénzügyi nyertesei voltak az inflációnak, Nyugat-Európában ugyanis jelentős többlettel adhattak túl áruikon (az volt az ún. agrárolló). A szarvasmarha esetében a 17. század közepén, a bornál pedig annak végén szakadt meg a haszonnövelés és az igen kedvező értékesítés lehetősége, ekkorra ugyanis a cserearányok alakulása éppen ellenkező előjelűvé vált: az ipari termékek árai növekedtek igen jelentősen a mezőgazdasági árakkal szemben. A késő középkor egyszerű embere számára azonban az agrárolló vagy az ipari olló kinyílása vagy záródása az egyik vagy a másik rovására ugyanazt a helyzetet teremtette. Bizonyos áruk árát (akár mezőgazdasági, akár ipari) magasan tartotta, ezzel pedig teret nyitott az elszegényedéséhez.5 Az európai ember a 16. századi „árforradalomban" megtapasztalhatta az infláció káros hatását. Am a 17. század is tartogatott számára meglepetést, mégpedig a harmincéves háború (1618-1648) kapcsán. A hosszantartó és hatalmas hadsereget megmozgató háború ugyanis egy igen jelentős pénzügyi-gazdasági „krach-hal", az ún. Kipper und Wipper Zeit-tal kezdődött. A Kipper-kor, amely 1619-ben kezdődött és amelynek hatása 1625 körül mérséklődött jelentősebben hatása, az egyik legnagyobb pénzrontási hullámot generálta. Lényege az ezüstvaluta elértéktelenedésében kereshető, amíg az arany változatlan finomságban került verésre, azt a vá'ság hatása nem érintette, csak az értékét növelte jelentős mértékben.6 Európa 2 A 6 krajcár például, amelynek értéke 18 magyar dénár volt, csak 16 dénáros áron forgott, a 15 krajcár, amely 45 dénárt ért, pedig csak 36 dénáros árfolyamon. 3 Vö. részletesen Fernand Braudel: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus a XV-XVIII. század. (A mindennapi élet struktúrái). Bp. 1985. 4 Zimányi Vera: Magyarország az európai gazdaságban 1600-1650. (Értekezések a történeti tudományok köréből 80.). Bp. 1976. 13. 5 Uo. 63. 6 A magyar aranyforint árfolyama elérte a 6 Ft-os, azaz a 600 dénáros szintet is. Horváth Tibor Antal: A magyar aranyforint értékváltozása 1490-1700 között. Numizmatikai Közlöny 58-59. (1978) 33-50.
