Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - R. Várkonyi Ágnes: Végig nem vitt viták. A szatmári béke a történetírásban IV/763
774 R. VÁRKONYI ÁGNES is.4 2 A felvilágosodás szellemében felkészült és már a kamarai levéltárban is kutatásokat végző Ignaz Aurel Fessier (1756-1859) tíz kötetes német összefoglalása az angol és holland mediációval zajló 1706. évi nagyszombati tárgyalásokkal is összehasonlította a háborút lezáró eseményeket.43 A magyar nyelven író historikusok azonban jókora megkésettséggel ismerték fel Pray forráskiadásának jelentőségét. A reformkort a kereskedelem, az ipar, a művelődés története és a polgári átalakulás érdekelte. Amennyit a „Rákóczi-forradalom"-ról tudtak, az a függetlenségért vívott dicsőséges fegyveres küzdelem volt, és a majtényi síkra költők és írók vezették el először a magyar társadalmat. Az emlékezés szellemi szférájában a szatmári béke gyászos, elítélt, vállalhatatlan fejlemény lett. Költők és írók műveiben közös szólam lett a békekötés érzelmekkel átfűtött kritikája. Vörösmarty Mihály a Mikes búja címét a cenzúra miatt Öreg rabszolga keserve Pompejus sírjánálra változtatott versében a számkivetés elviselhetetlenségét érzékelteti. A „Nem leié honját a hazában " képzet átélésének intenzitását Kölcsey Ferenc 1833. január 1-i naplóbejegyzése őrzi: „a mint képzeletem két század alakjain végigröppent, fájdalmasan akadt meg az örökre elbujdosott seregecskén [...] És tudjátok-e ti, mit teszen a szó távozni, és vissza többé nem jönni? távozni és ellenségi kezek közt hagyni mindent - hitvesét és gyermekeit? Mondom nektek: e kínt egészen átgondolni nem merem. Szegény szép kis Erdély, a te gyermekeid idegen parton hamvadnak..."4 4 Petőfi 1848. április 21-én jegyezte fel naplójába: „kiesett kezéből a kard [...] és míg otthon csalárd barátja a hazaárulás dúsgazdag díjából lakmározott, addig ő a száműzöttségben ette a kegyelemkenyeret." Arany János utalása A Rodostói temető soraiban konkrét és félreérthetetlen. „Ha elfelednék, mily soká dacolt / Erőszak ellen ím e kis csoport,/ S midőn legyőzték, nem kellett a béke:/ Önkénti száműzés lőn menedéke...?" A 19. század második felében kibontakozó professzionális magyar történetírás egyik halaszthatatlan feladata volt, hogy a tudomány eszközeivel értelmezze a szatmári békét, tárja fel forrásait, rekonstruálja történetét és illessze be a nemzeti és európai történeti folyamatba. Az igényt Szalay László (1813-1864) ismerte fel. Magyarország története összefoglaló munkájának a Rákóczi-szabadságharccal foglalkozó VI. kötete monográfiává szélesedett. Felhasználhatta a békekötés előkészítésén fáradozó Rákóczi 1710-1711. évi, az Osztrák Tudományos Akadémia Fontes Rerum Austriacarum sorozatában Jozef Fiedler kiadásában megjelent diplomáciai iratait.45 Kutatott a kamarai és a Károlyi családi levéltáradban. Innen emelte ki és rendezte sajtó alá Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei mellett Pulay Szathmári békesség című nevezetes munkáját. 42 Stephanus Katona: História critica Regum Hungáriáé, stirpis Austriacae. Budae, Tom. XXXVII. 617., 644. 43 Ignaz Aurel Fessier: Die Geschichten der Ungarn und ihrer Landsassen. Leipzig 1815-1825 Bd. IX. 44 Erre Szabad György hívta fel a figyelmemet, ez úton is köszönöm. 4o Actenstücke zur Geschichte Franz Rakóczi's und seiner Verbindungen mit dem Auslande. I-II. Hrsg. Josef Fiedler. Wien 1855-1858.
