Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - R. Várkonyi Ágnes: Végig nem vitt viták. A szatmári béke a történetírásban IV/763
A SZATMÁRI BÉKE A TÖRTÉNETÍRÁSBAN 775 A II. Rákóczi Ferenc bujdosása címmel közreadott válogatott dokumentum-együttes két kötete és az Előszó elfogulatlan vázlat a tárgyalásokról és a békéről. A magyar és magyarra fordított latin, francia, német szövegek együttese önmagában is cáfolja azt a koncepciót, mintha a béke csupán Pálffy és Károlyi műve lenne. Szalay a romhányi csatától az utrechti békéig jelölte ki az időhatárokat, és hangsúlyozta, hogy Rákóczi már 1710 elején letett a fegyveres harcról, annál nagyobb energiával kereste a diplomáciai és politikai megoldást.46 Korának megfelelő szakszerűséggel használta a mediáció terminus technikust, s számba vette a Rákóczi kezdeményezte tárgyalások több olyan fontos fejleményét, mint Pálffy Károlyi megnyerésére irányuló próbálkozása, a vajai tárgyalás, a salánki gyűlés, a király halála és Rákóczi április 18-án kelt, Károlyi lépését elítélő levele. Figyelmét főleg a fejedelem nemzetközi kapcsolataira és a francia-orosz szövetséget létrehozni próbáló munkájára helyezte,47 bár kiemelte, hogy igyekezett megnyerni a tengeri hatalmakat is. „Mindent elkövetett, hogy az utrechti és rastatti békekötések iránta és ügye iránt intézkedjenek; hogy ezt internationalis, ne házi ügynek tekintsék az európai kongresszusok."48 Munkáját Szalay nem fejezhette be, így a békekötés rekonstrukciója is terv maradt. Az 1849 utáni emigrációjából 1867-ben hazatért Horváth Mihály (1809-1878) az elérhető teljes forrásanyagra építve, ugyancsak nemzetközi összefüggéseiben rekonstruálta a szatmári béke történetét.4 9 Leírásába beépítette a Pray által kiadott dokumentumokat, az akkor elérhető angol anyagot és Rákóczi diplomatáinak jelentéseit. Kifejtette, hogy a tárgyalásokat Rákóczi kezdeményezte, és a császári udvar eleinte hallani sem akart az angol kormány közvetítéséről. Az uralkodó a protestánsok vallásszabadságát biztosító pátensével és amnesztiával próbálta átállásra késztetni Rákóczi híveit. Horváth elsőként jelezte a mediátorként Bécsbe küldött lord Peterborough hatékony tevékenységét. O is hangsúlyozta, hogy a háború lezárásának szándékával áthatott fejedelem nemzetközi garanciával akart békét kötni, és ismertette Versailles-ba és a tengeri hatalmakhoz küldött memoriálisait, hogy a Konföderáció és az Erdélyi Fejedelemség ügyét foglalják be az európai háborút lezáró univerzális békébe. Mivel azonban a tárgyalások kronológiáját egyedül Pulay alapján követhette, nem tudta feloldani az ellentmondást Rákóczi koncepciója és a tárgyalásokat kizárólag Pálffynak tulajdonító leírás között. Horváth is, miként Szalay úgy látta, hogy Rákóczi bizalma Károlyiban az április 4-ei szatmári gyűlés miatt rendült meg. „Károlyi ellen nagy haragra gyulladt [...] Haragjában [...] eltért az eddigié mindenha megőrzött eszélyességétől." Számolva a király halálával, „elsietett béke" gondolatával is foglalkozott. Károlyit Horváth nem ítélte el. Tárgyilagosan megállapította: „Károlyi Sándor ezentúl oda fordítá minden törekvését, hogy a békeszerződés teljes megelégedést és nyugalmat adjon a nemzetnek."50 46 Vö. Szalay László: Klement János Mihály, II. Rákóczi Ferenc követe Berlinben, Hágában, Londonban a Pesti Napló 1864. évi közlése után. Századok 3. (1870) 1-13., 73-87. 47 Az „orosz és a francia reménység" realitásával és Rákóczi, valamint Bercsényi Miklós szerepével kapcsolatban 1. Baráth Julianna, Gebei Sándor és Tóth Ferenc újabb kutatásait e számban. 48 Szalay L.\ II. Rákóczi Ferenc bujdosása i. m. V, XII. 49 Horváth Mihály: Magyarország történelme. VI. Pest 1872. 560-658. 50 Uo. 632.
