Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - R. Várkonyi Ágnes: Végig nem vitt viták. A szatmári béke a történetírásban IV/763
764 R. VÁRKONYI ÁGNES ten közli Pálffyval, hogy fegyverrel nem győzhetnek, mert akik kiszorulnak az országból, szikrát gyújthatnak és nem lesz Magyarországon béke. A megtévesztő tájékoztatás historiográfiai értéke annál érdekesebb. Európa kimerült a hatalmi erőviszonyok átrendezéséért vívott évtizedes küzdelemben, és békére készült, a félrevezető hír része az esztendő információháborújának, és mint ilyen hatott a döntésekre.3 A történeti véleményalkotás másik végletéről Vaján 1976 januárjának utolsó napjaiban rendezett konferencián győződhettem meg. Azért gyűltek itt össze a kutatók, hogy tisztázzák a szatmári béke vitás kérdéseit.4 Este szakadt a hó, mint annak idején 1711. január 31-én, amikor Rákóczi fejedelem tárgyalt itt a szabadságharcot lezáró békéről Pálffy tábornaggyal, és a kastély bolthajtásos termében folytatódott a diskurzus. A tanácskozásra szép számmal eljöttek egyetemisták és főiskolások is, s néhányan előálltak, hogy előadnak egy korabeli éneket a szatmári békéről. S felhangzott a „Nagymajtényi síkon letörött a zászló...". Kollégáimmal fejünkhöz kaptunk: ez nem korabeli ének, a 19. század végén szerezték. A diákok viszont ragaszkodtak hozzá, hogy eredeti: „egy nagyon öreg bácsitól gyűjtötték". S zengett a fura szöveg: „Nagymajtényi síkon letörött a zászló / Rászállt tollászkodni egy fekete holló, / Tépi sötét szárnyát, hull a tolla rája / Szegény kurucoknak rongyos dolmányára." Közöltük, ez a holló a 19. századi romantika szülötte: ott van Thaly Kálmán Ocskay Lászlórul való ének című szerzeményében. Figyeljük, micsoda anakronizmus, a hollóval mondatja el a pedagógiát. Miután az áruló Ocskay fejét kitűzték Érsekújvár bástyájára: „Nagy fekete hollók környül szálldosának - / S ott környül keringvén, ekkép károgának: / Kár kár kár vala ilyen nagy vitéznek / Ocskay Lászlónak lenni árulónak, / De nem kár hazáját, vérét eladónak/ Szemeit kivájni fekete hollónak..." Nézzük az egykorú vitézi sirató énekeket vagy akár Zrínyi hollóját Az idő és hírnév ben! Látnivaló a Nagymajtényi ének dallama5 és hisztérikus hollója idegen a Rákóczi-kor értékvilágától. „Mindegy — hangzott a válasz —, de ébren tartotta az érzést, hogy elveszett a szabadság." A szatmári békéről a kollektív emlékezet rengeteg hasonló, érzelemmel áthatott hiedelmet, vélekedést, tévhitet görget magával. Ilyen például, hogy a tárogatókat Siegbert Heister, Pálffy János vagy a „hatalom" mind begyűjtette és tűzre hányatta.6 A nagymajtényi hollós ének pedig átvészelte a két világháborút, a diktatúrát, a rendszerváltást, megjelent a világhálón és hallható a Youtube-on, a Szentegyházi Gyermekkórus szép, szomorú előadásában. A historiográfia műfajairól Niederhauser Emil (1927-2010) közölt lényegbevágó áttekintést.7 A szatmári békékével foglalkozó történetírás históriája 3 Karl Otmar von Aretin: Kaiser Joseph I. zwischen Kaisertradition und österreichischer Grossmachtpolitik. Historiche Zeitschrift 215. (1972) 528-606.; Uő: Magyarország és I. József politikája. In: Európa és a Rákóczi-szabadságharc. A Sárospatakon 1976. május 24-28-án rendezett nemzetközi tudományos konferencia előadásai. Szerk. Benda Kálmán. Bp. 1980. 41. 4 A Rákóczi-szabadságharc vitás kérdései. Tudományos emlékülés. 1976. január 29-30. Szerk. Molnár Mátyás. Vaja-Nyíregyháza 1976. 5 A dallam 19. század végi jellegéről Sárosi Bálint tájékoztatott. Ezúton is köszönöm. 6 Zayzon Sándor: Károlyi és a szatmári béke. Századok 49. (1915: 5-6. sz.) 273., vö. Csörsz Rumen István: A törökök sípjától a magyar török sípig. In: Identitás és kultúra a török hódoltság korában. Szerk. Ács Pál - Székely Júlia. Bp. 2012. 344. 7 Niederhauser Emil: Néhány megjegyzés a historiográfiáról. In: R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv. Szerk. Tusor Péter - Rihmer Zoltán - Thoroczkay Gábor. Bp. 1998. 569-573. Hogy mi tartozik
