Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - R. Várkonyi Ágnes: Végig nem vitt viták. A szatmári béke a történetírásban IV/763
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL R. Várkonyi Ágnes VÉGIG NEM VITT VITÁK A szatmári béke a történetírásban1 Az 1711. évi szatmári békét egyaránt számon tartják Magyarország és Európa történelemkönyvei.2 Évszáma korszakhatár, eseménye meghatározó, forrásai kötetekre rúgnak, értelmezése vitákkal és mítoszokkal terhelt. Historiográfiájával azonban napjainkig adós a magyar történetírás. Annak ellenére, hogy a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) befejezésének napjainkig megoldatlan kérdéseihez vihet közelebb. Miként lehet, hogy a szatmári béke tudományos és társadalmi recepcióját évszázadokon át elhallgatások, hiányos ismeretek, ellenkező vélemények nyílt és látens ütközetei kísérték? Hogyan lehet, hogy maga Rákóczi kimaradt a békéből? Mi történt történetírásunkkal és történelmi tudatunkkal, hogy a Bécs, London, Strij, Szatmár, Nagymajtény, Munkács, Párizs, Rodostó hálózatában zajló, bonyolult eseményekről még most is, háromszáz év múltán az lenne valóban a kérdés, áruló volt-e Károlyi Sándor? Ezzel szemben Pray György és Szalay László alább még részletesen említendő közleményeitől több történetíró napjainkig érő eredményeit összegezve e sorok írója úgy véli, a szatmári békére is érvényes, amit Babits Mihály az egész korról az Esti kérdésben mond: „emléke teher is, de kincs is". Historiográfiai dimenziók 1711. április 19-én a londoni újság, a Spectator közölte, hogy a magyarok megkötötték a békét. Valójában ekkor még minden bizonytalan volt. A császár és magyar király, I. József két napja halott. II. Rákóczi Ferenc fejedelem pedig egy nappal korábban közölte válaszát a császári békepontokra, kifejtve, hogy csak a szabadságharc jogosságát elismerő — annak legfőbb intézményével, a Magyar Konföderációval megkötött — béke lehet biztonságos. Másnap, április 20-án Gróf Pálffy János, a magyarországi császári csapatok főparancsnoka még végletes fenyegetéssel szólította fel báró Károlyi Sándor kuruc generálist, hogy ne húzza tovább az időt. Noha Károlyi már kényszerpályán volt, mégis ismétel-1 A tanulmány az OTKA 81948 számú projektjének keretében készült. 2 Norman Davis: Europe. Oxford 1996. 647.; Charles W. Ingrao: In Quest and Crisis: Emperor Joseph I and the Habsburg Monarchy. West Lafayette 1979. 152-160.; L. Bély -Y. M. Bercé - J. Meyer - R. Quatrefages: Guerre et paix dans l'Europe du XVIIe siècle. Paris 1991. 327-328.; Erich Zöllner: Geschichte Österreichs. Wien 19988. Magyar fordítása: Ausztria története. Ford. Bojtár Endre Bp. 1998. 201.; The Treaties of the War of the Spanish Succession An Historical and Critical Dictionary. Ed. Linda and Marsha Frey. London 1995. 428-430., 505.; Jean Bérenger: A History of the Habsburg Empire 1700-1918. London 1997. 21-22.
