Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szőlőtermelés és borkereskedelem (Ism.: Csorna Zsigmond és Muskovics Andrea Anna) III/749

754 TÖRTÉNETI IRODALOM magukra a termelőkre, a változások társadalomformáló hatásait kutatja. Orosz István részletesen mutatja be a népességszám, valamint a területegységre eső népességszám alakulását 1787-től 1910-ig, s keresi a választ-e több mint száz év alatt bekövetkező változásokra. Kutatásai alapján megállapítja, hogy a népességszám alakulása nem minden esetben magyarázható születési és halálozási mutatókkal, a változások tehát több esetben nem függetleníthetőek a gazdaság átalakulásától, amely társadalmi mozgások elindítói voltak. A szőlőtermeléssel kapcsolatos negatív változások társadalomra tett hatásai közül foglalkozik a borexport drasztikus mértékű csökkenésével, az ennek nyomában járó árhanyatlással, az 1848. évi jobbágyfelszabadítás negatív következményeivel, a szőlődézsma megváltásával kapcsolatos problémákkal, valamint a filoxéra pusztításával. Az egyes jelenségeket nem egymástól függetlenül értelmezi és elemzi, hanem keresi az ok-okozati összefüggéseket. A szerző végső konklúzióként megállapítja, hogy Tokaj-Hegyalja az előző századokhoz hasonlóan megmaradt a törpebirtokosok és napszámosok hazájának, de a 19. század elejétől, a szőlőművelést fokozatosan hátrányosan érintő körülményeknek köszönhetően a század végére e széles társadalmi réteg megélhetését biztosító művelési ág hanyatlott le. A következő tanulmány témájában szorosan kapcsolódik Orosz Istvánéhoz. Egyed Ákos Arad-Hegyalján vizsgálta a filoxéra pusztítását és következményeit. A filoxéra Kárpát-medencei történetéről általános jellegű összefoglalás már napvilágot látott. A vész egyes borvidékeket érintő pusztításával, különösen ennek társadalomra tett hatásaival kapcsolatban azonban még van mit tennie a kutatásoknak. Egyed Ákos egy olyan területet választott vizsgálata helyszínéül, amelyről bár 2002-ben már megjelent egy részletesebb munka, de a filoxéra pusztítása és következményei nem kerültek részletesebb vizsgálat alá. A vész helyi jellegzetességeire, arra vonatkozóan, hogy mindezt a helyi társadalom hogy élte meg, elsősorban különböző helyi forráscsoportokból nyerhetünk adatokat. Ide tartozik a sajtóanyag, az egyes települések testületi jegyzőkönyvei vagy a filoxérabizottságok és a helyi gazdasági egyesületek, szervek iratanyaga. Egyed Ákos az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentései, valamint az Aradi Gazdasági Egylet Évkönyve alapján igyekszik bemutatni a filoxéra pusztítását és következményeit a borvidéken. A szerző ezzel a tanulmányával hozzájárult ahhoz, hogy a filoxéra általános története mellett még egy borvidékünkről legyen árnyaltabb képünk. A tanulmány elsősorban a védekezés és felújítási kísérletekre vonatkozóan közöl információkat, a művelésre és társadalomra gyakorolt hatásával már kevésbé foglalkozik. A kötet utolsó előtti tanulmánya ismét Tokaj-Hegyalját, azon belül is Tarcalt vizsgálja. A szőlőtermelés a 19. század végéig a régió húzóágazata volt, az azt követő eseményeknek köszönhetően (filoxéra pusztítása, az I. világháborút követő stagnálás állapota, a drasztikusan átszervező szocializmus időszaka) azonban megváltozott a borászat társadalmi jelentősége, a gazdálkodásban betöltött szerepe. Ezekkel, a 20. század második felében bekövetkező változásokkal, a kutatások eddig kevéssé foglalkoztak, pedig ezek a folyamatok a gazdálkodás szerkezetében jelentős változásokat okoztak. Hajdú Ildikó kutatása időintervallumának a rendszerváltást követő időszakot választotta, kutatása területéül pedig Tarcalt, ahol az üzemszervezeti formákban bekövetkezett változásokon keresztül nyomon követhető a termelés és értékesítés területén bekövetkező fejlődés, ugyanakkor a hagyomány és innováció dualitása is. A tanulmány a rendszerváltást követően az üzemszervezeti formákban megjelenő egyéni és kollektív cselekvési módok bemutatására törekszik. A kötetben olvasható tanulmány eredményei terepgyűjtésen alapulnak, a helyi szőlősgazdákkal készített interjúkra épül. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a közelmúltban lezajló változások nem vizsgálhatóak a hagyomány értelmezése és átértelmezése nélkül, ezért a szerző röviden vázolja a 20. század főbb történelmi eseményeinek, folyamatainak a gazdaságra gyakorolt hatását is, amely során jelentős hangsúlyt fektet a kollektivizálás szőlőművelésre gyakorolt hatására. Vizsgálatai alapján a gazdákat öt gazdasági csoportba sorolja, ezek részletesebb bemutatására is sor kerül a tanulmányban. Az elmúlt évszázadban, különösen pedig a rendszerváltást követően lezajlott gazdasági folyamatok megismerése és elemzése alapján az üzemszervezeti formák története, a kollektív és az egyén gazdálkodásban betöltött szerepe, valamint a változások következtében fellépő pozitív változások, illetve a felmerülő problémák is az olvasók elé tárulnak. A kötet zárótanulmánya ismét egy olyan témára hívja fel az olvasók figyelmét, amellyel az eddigi néprajzi és történeti kutatások nemigen foglalkoztak. Csávossy György és Fülöp István a nagyenyedi Bethlen kollégium irányítása alatt működő, 1935-ben megnyitott csombordi iskola működését mutatják be. A szőlész szakemberek képzésére, különösen a filoxéra pusztítását követően, jelentős hangsúlyt fektettek, az intézményekre rendkívül nagy felelősség hárult a rekonstrukciós munkálatok, illetve az új ismeretek elterjesztése, megismertetése terén. Mindezek ellenére az iskolák és más intézmények történetére, azok szőlő- és borkultúrára gyakorolt hatására a ku-